Az idei kucsmagomba szezon méltán nevezhető meddőnek és
röpkének, de nem telhet el év a csemege fogyasztása nélkül. Kedvenc gombás néni
azért két alkalommal ellátott megfelelő alapanyaggal, ezúton is köszönet érte.
A vásárlásnál nem árt nyitva tartani a szemet, ez a gomba is kiváló nedvszívó,
amit némely árus nem átall kihasználni, áztatott gombát kínálni. Így egyrészt
nagy mennyiségű vizet vásárolhatunk, másrészt az élvezeti érték is jelentősen
romlik. Inkább a szemre kevésbé szépet, de semmiképp sem a nedveset! A
nedvkedvelés még egy problémát vet fel, nevezetesen a gomba tisztítását. Ezt
vízzel tenni véleményem szerint eredendő bűn. A probléma megoldására az ecset
kínálkozik, ezzel érdemes a példányokat végig simogatni (vagy kiadni a családnak
a feladatot). A nagyobb egyedeket érdemes félbe vágni, a kalapban
előfordulhatnak lakók. Nagyobb mennyiség esetén célszerű a kalapot, tönköt
kettéválasztani, utóbbi krémlevesnek kiválóan alkalmas, a kalap pedig nemesebb
célra használható. Az idei, zanzásított példányok a töltést nem tették
lehetővé, két, egyszerűbb étel készült, a bőségesebb jövő évi szezon
reményében. Adott piaci kalandozás napján igazi csemege is került a kosárba,
érts ezen a tarlórépát. Nevéből takarmánynövényt asszociálnék, ha nem olvastam
volna Váncsa István remek írását. Dióhéjban, méretre, kinézetre hónapos
retekre hajazó káposztaféle, ízében a retek, torma keveredése. A múlt század
közepéig az európai lakosság jó részének túlélését biztosította ínséges
teleken, ma inkább csak a kontinens nyugati részén fogyasztják előszeretettel,
természetesen, a franciák ebben is élen járnak. A franciák, katalánok is
társítják kacsához, az általam használt Váncsa receptben is felbukkan ez a
vonal.
Kacsamell tarlórépával, mángolddal, kucsmagombával
Tavasz lévén az első mángoldra is lecsapok, a szárát
leválasztom, blansírozom, lepirítom. A leveleket a szokott módon, fokhagymás
vajon megrogyasztom, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítem. Személyenként 5
dkg kucsma kalapot vajon, újhagymán pirítok, sóval, borssal ízesítek. A
tarlórépa némileg több törődést kíván, személyenként egy darabot hámozok,
nagyobb kockákra aprítok, kacsazsíron lepirítok, majd néhány evőkanál sűrített
csirke alaplében, lefedve puhára párolom. A pátyolgatás megéri, krémes állag, enyhén
diós, tormás ízvilág áll elő. A szokott módon kacsamellet sütök, tálalok. Hozzá
pedig rosét fogyasztok.
Tarlós, kucsmás, mángoldos.
Kucsmagombás csicsóka gratin (háromszemélyes adag)
A kucsmagomba enyhén diós jellege kínálja a hasonló
karakterű csicsókával való párosítást, ha pedig némi darált dióval is
bolondítunk, egyszerűségében nagyszerű egytálételt kreáltunk.
60 dkg csicsókát hámozok, vékonyra karikázok. A gombafejeket
(30 dkg) újhagymán, vajon lepirítom, sózom, borsozom, a nedvességet
elpárologtatom. Tűzálló edénybe rétegezem a csicsókát, gombát, megszórom 3
evőkanál darált dióval, a tetejére csicsóka kerül. Sózom, borsozom, annyi tej,
tejszín feles keverékével öntöm fel, amennyi ellepi, majd fedetlenül 180 fokos sütőben
35-40 percig sütöm. Cél a pirult kéreg. Vaskosabb fehérborral fogyasztom,
közben azon merengek, hány embertársam marad ki a hasonló élményekből… De,
tehetek én arról, hogy a csicsókát és a kucsmagombát oly kevesen ismerik?!?!?
Csicsókás, kucsmás gratin.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése