Csaknem napra pontosan egy éve nyitott újra a Susogó étterem
Pécsen. Az első vizitálás megörökítésre került a blogon is. Azóta többször
megfordultunk itt, talán nem túlzás annak deklarálása, hogy a szokványos, vendég-vendéglős
kapcsolatnál némiképp szorosabb viszony alakult ki. Kekecek ily módon vehetik a
következő sorokat akár szubjektívnek is. Sokszor merengek azon, mitől
nevezhetünk jónak egy éttermet. Az alapok persze egyértelműek. Együnk mindig,
kiszámíthatóan jót, de nem ugyanazt és érezzük jól magunkat. Egyik
megvalósítása sem könnyű, talán mégis a személyzet részéről hozzátett extra
lehet az, ami egy éttermet kiemel a szürke átlagból.
Karaj, sárgaborsópüré, design elemek.
A parány Susogós csapat
már részint említésre került, mindössze egy személyi változás történt. Märcz
Évi távoztával a Corsóból Karácsony Mesi érkezett. Hívhatnánk a macaronok
királynőjének, de ezzel tál desszertjeit fosztanánk meg a kiválóság jelzőjétől.
Merész, hétről-hétre megújuló kreációk ezek, melyekben megjelennek csípős (cayenne-i
borsos vanília fagyi), fűszeres (bazsalikomos karamell) ízek is. Csak az
biztos, desszertet mindig kell enni!
Mesi-féle szamócás.
Étel és bor harmóniáját sem lehet elégszer
hangsúlyozni (itt kérek elnézést a nagymamáktól, már rég nem tartom be
intelmüket, miszerint inni az étkezés végén kell…). A Susogós borkínálat akár
komolynak is tekinthető, bár a hely nem elsősorban ettől méltó a borvendéglő
titulusra. Ehhez kell Palkó Gábor, akit bízvást nevezhetünk az ország egyik
legjobbjának, legyen szó akár a borok, akár az ételek ajánlásáról.
Na, kérem, így kell sütni a Jakabot.
Mi is maradt
ki? Ja, a konyha. Deák Lajos fellegvára ez. A koncepció világos, az alapanyag
beszerzés útvonalai is viszonylag gyorsan kialakultak a hazai viszonyok
nehézségei ellenére. A hetente változó téma akár naponta változó formában
jelenik meg, a napi ajánlat táblán és az asztal mellé telepedve kártyán
tekinthető meg. Leves, elő-, főétel, desszert választható, amit ma már régiós
sajtválogatás is kiegészít. A fogások száma 3-7 között variálható, a nyitás óta
változatlan árfekvéssel.
Marhanyak, tök, vízi spárga.
Magamfajta amatőr nem boncolgat, nem ismertet
molekuláris összetételt és a Maillard-reakcióval is csak távoli ismeretségben
van. Viszont szeret hátradőlve falatozni, közben jó borokat kortyolni. Élvezni,
amikor estenként rövid időre a séf, a cukrász is feltűnik az asztalnál. Meglátja a
szemükben a csillanást az elismerő szóra – és felismeri, kérem, itt nem csak
fakanállal főznek, hanem szívvel is.
Bárányfartő, sültpaprikás káposztával.
Az ételek ettől is sikerülnek kerekre. A
húsok naturálisak, a köretek szinte sosem ismétlődnek. Miért is ismétlődnének,
hiszen az ötletek tárháza kimeríthetetlen. Látszólag könnyed játék ez, de aki
kicsit is belelát a főzés bugyraiba, tudhatja, mennyire magabiztos tudás és
kretaivitás áll e mögött.
Finnyásoknak csirkemell, krumplipüré a'la Lajos.
A ragadozók biztosan megtalálják a számításuk, a
szinte standard mangalica mellett jóféle hazai hal mindig akad, gyakori vendég
a szárnyas, nyúl, de kuriózummal is lehet számolni. Lásd kecske, vízi bivaly,
bárány, marha (nem kivénhedt tehénről, marháról beszélek), kagylók. A köretek egy év alatt is bőven megtöltenének egy
szakácskönyvet, a világbajnok rizottó mellett talán a gersli hagyta a
legmélyebb nyomot. Zacskós sült krumplit viszont nem érdemes keresni. Egy
szónak is egy a vége, a Susogó pillanatok alatt visszakerült a hazai
gasztrotérképre. Cseppet sem érdemtelenül. Sok szem fog elkerekedni a Gault
Millau őszi megjelenésekor…. Boldog szülinapot, Susogó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése