Még a Huszár-érában volt szerencsénk vizitálni a Mákot,
azóta sok víz lefolyt a Dunán. Huszár Zónára váltott, jött Tálas Kata, aki
rövid regnálás után a külföldet választotta. Némiképp merésznek tűnik a
csúcskonyhát így átvenni, de a Mák attól is az, ami, hogy ebben a helyzetben
húzott egy merészet. A konyha élére Mizsei Jánost nevezték ki, aki egy évet
töltött el Mogyorósi Gábor (Laci Konyha) mellett, majd Tálas Kata mellett lett
sous chef. Segítője Garai Ádám, akiről elég annyi, hogy Széll Tamás csapatában
volt a Bocuse d’Or-on. A facebook-on látva a néha megosztó, de mindig
letisztultnak, kreatívnak tűnő fogásokat, november elején megragadtuk az
alkalmat és betértünk egy vacsorára. A design mit sem változott, talán az amúgy
sem kicsi borhűtő kapacitás bűvölt némiképp. Valahogy adódik az érzés, hogy itt
csak jól járhatunk, nyugodt, baráti feeling. Néhány elkapott, viszonzott
mosoly. Bevackolunk, ismerkedünk az étlappal, kinyilvánítjuk azon szándékunkat,
hogy italilag szaktanácsadást vennénk igénybe. Később derül ki, hogy az este
legjobb döntése... A szokásos kiváló házikenyér némileg talán hideg vajjal,
simulós paprikakrémmel társul.
Kagyló amuse.
Amuse is van, falat feketekagyló, körtehabbal,
karfiolkrémmel, roppanós karfiol darabkával, mentalevéllel. Állag hibátlan, az
ízek harmonikusak, jó kezdés.
Polip, az meg ottan jobbra a vízi spárga.
Előételben, főételben háromfelé oszlunk, elvégre
az élvezeti faktor ezt kívánja. A bébi polip állaga, íze perfekt, könnyű
avokádó krém, marinált gyöngyhagyma, tengeri spárga egészíti ki.
Málnás terrine.
A libamáj
huszáros alapokon nyugszik, a terrint málna texturák bolondítják a
gyönyörűségig. A Szent Jakab nagyon friss, kérge roppan, belseje olvad,
tankönyvi, némi karfiolkrémmel tökéletes előétel. Már itt nagyágyúk vonulnak
borfronton, segítőnk lassan kezd kinyílni, élvezettel, szakértelemmel ecsetel,
illatol, ajánl. Tohu, az egyik legjobb sauvignon blanc Új-Zélandról, Simonsig
chenin blanc Dél-Afrikából, Yalumba Viognier Ausztráliából.
St.Jakab, ezek a habok egyszer kimehetnének a divatból...
Élvezkedünk,
hátradőlünk és hol van még a vége! Főételben lehetőségeinkhez mérten lefedjük
az állatvilágot, halak, két- és négylábúak terítéken.
A kevéssé fotogén tonhal.
Rendszertanilag haladva
tonhallal kezdünk, az este egyetlen, kérdőjeleket felvető fogása. A céklás,
meggyes consommé némileg rátelepszik az amúgy kiváló ízű és készítésű halra, a
burgundi pinot noir azért erős kárpótlás.
Best fürj.
A fürjmell állaga elképesztő, best
kategória, némi gesztenyénél, pürénél nem is kíván többet, magyar tétel tűnik
fel mellette, apátsági tramini képében. Az étel nem pusztán konyhai high tech, igazi kreáció, remek fogás.
Gerinces nyúl.
A nyúlgerinc naturális, éppen vajasan
átpirított, gnocchi, néhány szem gomba, kompakt, egyben van. A Szepsy
birtokfurmint pont jó. A desszert mindig is erős oldal volt, most sincs
másképp.
Egy naracsos...
Egy MÁKos...
És egy krémes.
Szemre is gyönyörű kompozíciók, hibátlan ízvilággal. „Krémest” kapunk,
csokis birses csoda, persze, a mák sem hiányozhat, clafoutis, könnyű habbal,
málnafagyival, végül egy narancs mousse, virággal, a létező legjobb csokival.
Ebből azért marad még, megjelenik a petit four csokoládéjában is, imádtuk.
Na, meg a petit four!
A
desszertek mellé Orosz Gábor (Mád) sárgamuskotályát kortyoljuk, a legszebb
tokaji hagyományokat idézve. A helyzet most kezd bedurvulni, rátérünk a
pálinkákra, segítőnk kivirágzik, ódákat zeng. Lehet is a Brill fantasztikus
vilmoskörtéje, feketeszedre mellett az elképesztő zöldségpárlatokat is
vizsgáljuk, cékla, paradicsom, zeller illata, zamata járja át a
nyálkahártyákat. Nincs más hátra, mint hazaballagni. A Mák nem pusztán jó
étterem, több annál. Hely, ahol jól érzem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése