Életemnek voltak szakaszai, amikor édesanyámnak több fronton
is komoly fejtörést okoztam. A kamaszkori – nemegyszer rémálomba hajló –
szárnypróbálgatások mellett hosszú időn keresztül jelentős élelmezési problémát
is jelentettem. A probléma persze viszonylagos, hiszen az általam
fogyaszthatónak ítélt ételek száma a tizet nem haladta meg, ezekből variációkat
létrehozni és cseperedő testem ellátni viszont biztosan nem volt könnyű. Az
eredményt ki-ki döntse el maga… Nos, az egyik ilyen – vagy talált, vagy kínnal
kiötölt – recept a virsli puding. Már a névtől is elszörnyedtem, mert puding
alatt én akkor a jól bevált zacskós kiválóságokat, maximum a poharas
retteneteket értettem. De elkészült a mű, nagyvonalúan azonnal felvettem az
általam fogyaszthatónak ítéltek listájára. Könnyen összedobható, ráadásul ehető
valamiről beszélünk, ami anno egy válogatós egyén igényeit kielégítendő
született, de némi módosítással időnként ma is előveszem. Az alapváltozat
emlékeim szerint trappista sajtot és bizonnyal ketchupöt tartalmazott, tőlük
azért megváltam, a receptet némileg módosítottam.
Virsli puding
Személyenként másfél pár virslit karikázok, félreteszem. A
szokott módon, fél liter tejből besamelt főzök, sóval, borssal, lehelet
szerecsendióval ízesítem. A megfelelő állagot elérvén lehúzom a tűzről, az
originál trappista helyett 10-10 dkg frissen reszelt parmezánt és cheddart
keverek bele. Télvíz idején egész konzervparadicsomból, egyebekben friss változatból mártást főzök, mert azért ez mégiscsak jobb, mint a ketchup…
Jénaiba rétegesen leterítem a mártásokat, közéjük szórva a virsli karikákat.
Tetejére még kerülhet némi parmezán, sütőben csak összemelegítem, a sajtot
olvasztom. Kedvem szerint esetleg kenyeret eszem hozzá és merengek válogatós
korszakom eme relikviája felett. Köszi mutter!
Virsli puding, a'la mutter.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése