Nyári gasztró és bortúránk I.

Az idei nyaralás hazai helyeket célzott meg, de közben átalakult gasztró és bortúrává. Ez persze korántsem véletlen, a célterületek kiválasztásánál csaknem elsődleges szempont volt a környéken található éttermek minősége. Ebben a blogok mellett jelentős segítséget nyújtott az Alexandra étterem kalauza, melyet Molnár B Tamás gründolt. Róla annyit kell tudni, hogy a hazai konyhaforradalom egyik elindítója, blogja szerintem a legjobb magyar ebben a műfajban (http://buvosszakacs.blog.hu/) Az éttermek kiválasztásánál még a tavalyi kiadványra támaszkodtam, az ideit MD már Molnárék nélkül jelentette meg, lényegesen gyengébb minőségben és pont a kalauz lényegét elveszítve. Akit érdekel a csata, annak egy szösszenet: http://buvosszakacs.blog.hu/2011/09/09/mi_van_a_tanyeron Kezdjük akkor a kalandozást! Első állomásunk Eger városa, többedszer visszatérve. Aki a Szépasszony völgyre gondol, mint gasztró célpont, azt erősen lebeszélem. Persze elmentünk arra mi is, de a parasztvakítás, vendégkopasztás tovább fokozódott, a város és a borkultúra szégyene, ami ott található. A vár bejárata mellett ezzel szemben megbújik egy kis étterem és panzió, amit évek óta a top 12 közé sorolnak, hamar rájöttünk, hogy nem érdemtelenül. Ez az Imola Udvarház (http://imolaudvarhaz.hu/)

Az Imola késő délutáni napfényben

Félve óvakodunk be, a belső helység és az udvarház is üres még, később persze megtelik. Nyáridő lévén a szabad teret válasszuk, a falikút nagyon hangulatos, ide telepszünk. Óriási szerencsénk van a pincér sráccal. Első pillanattól baromi szimpatikus, ugyanakkor gyorsan kiderül, hogy szakmailag is a topon van. Az étlap szezonális, a nyári menüből csemegézünk. A borlap szimpatikus, a helyi nagyok mellett két mádi termelőt is bevettek, egyikük Szepsy István... A borok jelentős részét deciztetik is, ígéretes. Könnyű indító pezsgő után érkezik is a menüsor. Tekintettel a nagy melegre, előételnek egy kecskesajt, kovászos uborkás velouté-val és egy pisztráng mousse céklával. Ezekhez azért tartozik némi magyarázat. A velouté egy alapmártás, vajból, lisztből készült rántást engednek fel alaplével, só, bors, esetleg gomba kerül bele. Itt nyilván másról van részben szó, a kovászos uborkás íz pont megfelelően intenzív, remek a harmónia a friss, helyi kistermelőtől beszerzett kecskesajttal és a hozzá kortyolt St.Andrea chardonnay-val. A mousse csak habot jelent, tökéletesen igaz itt is, a pisztráng könnyű, friss, hozzá a cékla valószínüleg egészben sült, majd részben pürésített. A sajthoz St.Andrea Kovászó chardonnay, enyhén barrikolt, 2008-as évjárat. Ebből mégegyszer kérek... A halhoz Hangács (pinot és sauvignon blanc) 2007-ből.

Kecskesajt, kovászos uborkával, picit másképp.

A pisztráng hab. A fekete pötty a tányéron redukált balzsamecet.

Főételnek a kevésbé merész (és az nem én vagyok) szarvasragut választ gyöngyhagymásan, sült nudlival.

Szarvasragu, nudlival.

Én már az elején kiszúrtam az étlapon a "gyöngytyúkpürével töltött, göngyölt pacal"-t. Meg is érkezik, juhtúrós galuskával körítik. Szeretem a pacalt, készítem magam is. Sajnos a francia, vagy akár az erdélyi konyha számos felhasználási formája nálunk jóformán ismeretlen, ha étteremben hozzá is férhető, szinte mindenhol csak pörkölt formájában létezik, változatos, de inkább gyenge minőségben. Ez remek, omlós, nincs benne a máshol sokszor tapasztalt csiriz íz. A töltelék a jó húsleves ízvilágával egészíti mindezt ki, a sztrapacska állaga, íze kellemesen harmonizál.

Gyöngytyúk, pacallal göngyölve

A kísérő ital St.Andrea, Magyalos. Egy remek kadarka 2008-ból. Tekintettel arra, hogy nem a borvidék eredetvédett fajtájáról van szó, termőhelyi borként definiált. Érdekes, hogy mennyire különbözik az általam ismert szekszárdi kadarkáktól. Sokkal gyümölcsösebb, ugyanakkor testesebb, nagyon ízlett. Az említett borokra annyira ráizgultam, hogy egerszalóki kiruccanásunk során meglátogattuk a pincészetet, vásárlási céllal. Sajnos, az említett borokból már csak a Kovászó volt kapható, be kellett érnünk ezzel, pedig a kadarka....

Vásárlás előtt St.Andreánál.

Desszert fronton csokitorta tejkrém fagylalttal és gyümölcs trilógia az első este választása. A csokitorta habkönnyű, pöttynyi lekvár redukciókkal, lágy fagyival. A gyümölcs trilógia a meggyre épül, piskóta formájában, rebarbarás fagyival, jóféle, házi tejszínnel.

Gyümölcs trilógia.

Életünk egyik legjobb csokitortája.

Kíséret a Demetervin Élvezet nevű, késői szüretelésű furmint, hárslevelű kombinációja. Ismét rá kell jönnünk, hogy Tokajban rengeteg jó pincészet létezik... Búcsúzóul megpróbálom a kávét (ahogy mindenhol). Talán ez az egyetlen kritizálható pont az estében, nekem picit híg, pincérünk szerint a gépet nem Ők állítják be, az a kávét biztosító biznisze, neki el is hiszem. Amúgy jófajta, Manuel-féle cucc.

Kávézom.

Eszméletlen pozitív benyomásokkal távozunk az étteremből, de előbb persze asztalt foglalunk utolsó egri esténkre is.
Már-már ismerősként érkezünk, szerencsére kedvenc pincérünk is dolgozik. Az étlapot csak futólag tekintjük meg, zömmel kialakult, mit szeretnénk kóstolni. Kezdjük is. Az előétel most sem maradhat el, libamáj terrine, vörösboros cseresznyeraguval, diós kaláccsal. (A terrine eredetileg pusztán az agyagedényt jelentette, melyben az étel készült. Lényege a különböző textúrájú alapanyagok játéka. Darált hús, felkockázott szalonna, roppanós pisztácia, zöldfűszerek és 20-30%-os zsírtartalom. Erősen hasonlít hozzá a paté, mely azonban tésztában sül.) Terrine edényben készíthető máj is, itt ezzel találkozunk. Libamájat sokan készítenek jól, ami ezt a fogást kiemeli társai közül, az a fantasztikus házi sült kalács. Hozzá Szepsy Istvántól az étterem részére készített Furmint válogatás. Nikola ma este bevállalós, vörösboros kakasherével kezd:-) Jutalma a Juhász testvérek olaszrizlingje. Újabb egri termelő bizonyítja, hogy nem csak a bikavér működik errefelé.

Libamáj terrine.

Az ominózus kakasherék.

A libamáj után illene valami könnyebbet választani, így is teszek. Az étterem bevallottan próbál helyi, manufakturális alapanyagokat használni, sajnos nem Ők az elsők, akiktől azt halljuk, hogy ezek beszerzése - állandó minőségen - roppant nehéz. Jöhet a pisztrángfilé vajas mángolddal, almás céklamártással. A pisztrángfilét feltekerik, gőzölik, omlós, remek. A mángold méltatlanul kiszorult a magyar konyhából (sok más alapanyaghoz hasonlóan), ha jól készítik, szerintem felülmúlja a spenótot, márpedig ez a jófajtából való. Az almás cékla nem tolakodó, pont annyira ízes, hogy ne nyomja el a halat. St.Andrea chardonnay mellé. Másik főételünk rozé kacsamell, grillezett nektarinnal, bodzamártással. Finom és dicséretnek veszem, miszerint én legalább ilyen jól készítem. St.Andrea kékfrankos kíséri.

Göngyölt pisztáng.

Rozé kacsamell.

A desszerttől eltekintek, helyette sajttálat kérek. Helyi termelő fantasztikus tehéntejes és kecskesajtjai, jó választás ( http://www.bukkisajt.hu/ ) Nikola nem tud ellenállni a madártejnek, piros habbal. Feltételezzük, hogy nem színezővel formálták ilyenre, pincérünk megerősít, de bővebben nem árulja el a titkot. Ma is kapunk Szepsytől, Őt sosem tudnám megunni.

Kézműves sajtok, mazsolával.

Madártej, piros habbal.

Roppant elégedetten távozunk, a nyaralás remekül kezdődik. Jó látni, hogy kis keresgéléssel hazánkban is lehet már olyan éttermet találni, ahol nem a gulyás, rántotthús, pörkölt triumvirátus köré szerveződik az élet. Mindenkinek ajánljuk, szuper hely, visszatérünk.

Hazafelé még néhány éjszakai kép, másnaptól kezdődhet Tokaj meghódítása!

Eger, főtér.