Vacsora a Corsóban.

Régebb óta terveztük megnézni a kissé átalakult Corsót, október 1-én sikerült rá sort keríteni. Az étterem Susogóként vált ismertté a pécsiek körében, 2008 júniusban költöztek a Színház térre (www.susogo.hu , megtalálhatók a facebook-on is). Nemrég újabb átalakítások történtek, az emeleti éttermi részt változatlanul hagyva a földszinten borpatika és csemegeüzlet is helyet kapott (ha megszorulunk jó minőségű olivaolajból, itt szoktunk vásárolni, jó a házi kenyerük is). A remek időre tekintettel kint ülünk le, a nyugalmat csak kissé zavarja a színház bejáratát elfoglaló kintornás, továbbá a Király utcán időnként végigvonuló, napernyőt cipelő úriember. A sokkot St.Andrea „A kutyafáját” fehér küvéje segít kiheverni. Az étlap alkalmazkodik a szezonalitásokhoz, gyakran változik, ez a facebook-on jól követhető. Mivel erre a napra friss nyúlmájat ígérnek, rá is mozdulok, gombás, kapros burgonypürével körítik. A máj állaga, íze szuper, mellé muszáj Demeter Zoltán Birtok furmintját kérnem. Nikola és barátunk megosztozik egy mangó-avokádó salátán, tigrisrákkal. Ehhez sauvignon blanc-t gondolnék, sajnos elfogyott, a pincér támogatását is elnyerve a Villa Tolnay Zöldveltelinije mellett döntünk. Elvileg a lányoknak is ízlik. A pincérlány roppant édes, a borokat profin tölti, aranyos sikkantással kíséri mozdulatait.

Kapros, gombás nyúlmáj, burgonyapürével.

Mangós avokádósaláta, tigrisrákkal.

Főételnek nyelvhal filét választok, kapros gombával, cukorborsóval (nem tévesztendő össze a zöldborsóval, itt a hüvely az, ami néhány perces hőkezelés után fogyasztható, roppanós, finom). A hal remekül készítve, rugalmas, ízes, a tengert hordozza magában. Sauvignon blanc hiányában egy újabb Villa Tolnay, ezúttal rajnai rizling. Kellemes, reduktív bor, Magyarországon talán többen is próbálkozhatnának vele, bár igazán jót eddig az osztrákoknál és a németeknél ittam. A lányok egy tárkonyos pennét kacsamellsonkával és egy serpenyőben sült csirkemellet választanak, utóbbit hagymalekvárral, sült krumplival. A penne al dente, szerintünk egy kis ánizst is csempésztek bele, de jól megy a tárkonyhoz. A csirkemell is elfogy, szóbeli tájékoztatás alapján fogyasztójában nagy elégedettséget vált ki. A tésztához Bussay Pinor Noir-t, a csirkéhez Dúzsi Kékfrankos rosét választunk (Dúzsi mester nyugodtan hívható a magyar rosé királynak, nagy bánatom, hogy a multikban csak rosé küvéje kapható), újfent megegyezünk, hogy a kékfrankos ezt messze veri (http://www.duzsitamas.hu/) .

Nyelvhal filé, gombával, cukorborsóval.

Tárkonyos penne, kacsasonkával.

Serpenyőben sült csirkemell.

A desszerteket is kipróbáljuk, birs créme brulée-re és vanília fagylaltos almáspitére esik a választásunk. Jól elkészített fogások ezek is, mellé a Kikelet pince késői szüretelésű küvéje (hárslevelű, furmint). A hárslevelű illat gyönyörű, érződik az egyéb tokaji dűlőknél is gyakran tapasztalható kamilla is. Elégedettek vagyunk, zárásként jöjjön a kávé. Korábbi ittléteinknél is szóvá tettem, hogy egy ilyen helyen szerintem bűn a kávé mellé műanyag flakonos tejszínt adni, de változás ebben nem történt. Talán javítaná a képet egy kis kiöntőben szervírozott tejszín, de persze lehet, hogy ez csak az én kekecségem. Ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat. A Corso még mindig Pécs legjobb étterme, ha a nagyívű tervek egy részéről le is mondtak. Az Ő lelkesedésükön és példájukon is szerepet játszhatott abban, hogy ma már lehet a városban máshol is jót enni, előbb-utóbb erről is beszámolok:-)

Almáspite, vanília fagyival.

Créme brulée, birs.