Körözött és mozarellás sült paprika.

Vasárnap könnyed családi összejövetelünk volt. A rend már kialakult, mindenki készül valami enni- és innivalóval. A szombati napon a Vásárcsarnokban jártunk, így az ottani alapanyagokra alapoztuk a menüt. Paprika még bőven és sokféle kapható, színes bocskort választottunk. Vettünk házi vajat és juhtúrót, a többi alapanyag már boltban is beszerezhető. A paprikából az egyik kedvenc előételemet készítettük. Az ötlet Váncsa István szakácskönyvéből való, mindenkinek ajánlom, nagyon jók a receptek és közben bőven lehet röhögni is.

Mozarellás sült paprika

A különböző színű paprikákat forró sütőben megsütöm. Ez a paprika fajtájától függően 30-40 perc, közben forgatom őket. Erre a célra általában a kaliforniát ajánlják, de működik a bocskorral is. Akkor jó, amikor a bőre már hólyagosodik, barnul. Ha kész, lezárható edényben hagyom kihűlni, a gőz tovább puhít, megkönnyíti a bőr lehúzását. Személyenként egy termetesebb példány elegendő. A paprikát bőrtelenítés után csíkokra vágom. Négy paprikára számolva 1 dl olivaolajat (lehetőség szerint jó minőségűt, célszerű felkutatni olasz bogyóból készültet) összekeverek egy gerezd aprított (nem kinyomott!) fokhagymával, egy evőkanál, kinyomkodott, apróra vágott kapribogyóval, kiskanálnyi, friss, aprított oregánóval (ha nincs, csipetnyi szárítottal), sóval, borssal (a bors legyen frissen őrölt). Ebbe a marinádba helyezem a paprikát, egy napot a hűtőben érlelem. Tálaláskor a mozarellát felkarikázom (mi buffalát használtunk), köré halmozom a paprikát, a maradék levet a sajtra öntöm. Öcsém a kenyérsütésben jeleskedik, erős ihletét többek közt egy blogról meríti (http://limarapeksege.blogspot.com/) , remek olivabogyós kenyérrel készült, a paprikához (is) finom volt.

Mozarellás sült paprika.

Ma a köznyelv a körözöttön elsősorban a tehéntúrós, paprikás verziót érti, de a múlt század elején még máshogy fogyasztották. A replikában Magyar Elek segít, fő műve, az Ínyesmester szakácskönyve, reprintben hozzáférhető. A blogokból is lehet ötletekhez jutni, mi is ez alapján álltunk neki.

Körözött

Lényeges, hogy minden alapanyag szobahőmérsékletű legyen. 5 dkg vajat (margarin szóba sem jön) habosra keverek, összevegyítem 25 dkg juhtúróval (a túrót a piacon vettük, de nagyobb multikban is kapható, nekem a piaci lágyabbnak tűnt). Két szál szardella filét, teáskanálnyi kapribogyót vízzel alaposan átmosok (sósságukat mérséklendő), leszárítok és apróra vágok. Mehet is a túróba. Csipetnyi egész köményt tűz fölött kipattogtatok, majd mozsárban összetöröm. A túróba még kortnyi pilzeni sör és egy evőkanálnyi olivaolaj dukál. Kóstolással dől el, szükséges-e só, csipetnyinél többet én még nem tettem bele. Hűtőben akár egy hétig is eláll.A fentiek mellé remek sajtokat kóstoltunk, a híres pécsi Sipőcz Házból. A korábbi patika helyén a múzeum nem szűnt meg, de mellette turisztikai információs pont és hungarikumokat forgalmazó bolt is működik.

Körözött és sajtok innen-onnan, háttérben a remek házikenyérrel.

Az ételek mellé fehérborokat választottunk, egy osztrák sauvignon blanc és egy elzászi rizling mellett egy tokaji száraz furmintra esett a választásunk. A sauvignon Stájerországból, 2010-es évjárat, markáns savakkal, de a fajtára jellemző gyümölcsösséggel. A rizling 2008-as, valószínűleg még hosszú évekig jó lenne, de fiatalon is hozza a rizlingek finom illatát, a savak hosszú lecsengését. A furmint 2008-as, Royal Tokaji, picit fáradtnak tűnik. Desszertként csemege szőlő zárta az estét és még egy bábelőadást is megnézhettünk:-)

Osztrák és francia jól megfér egymással.

Csemegeszőlők a Mecsek oldalból.

Linda, a bábjátékos.