Mindkét címszereplő annyira kultikus darab, hogy jelen
blogbejegyzés csak a definícióra szorítkozik, részletes kifejtésük azonban csak
idő kérdése. Az alaplé nevéből adódóan meglehetős jelentőséggel bíró valami,
sokszor az egyik csendes, háttérbe húzódó összetevő, ami egy jobb éttermi ételt
megkülönböztet az otthon előállítottól. Mert otthon kényelmesebbnek tűnik
előhúzni egy leveskockát, zacskós porizéből keverni a mártást. Rossz hírem van.
A két dolog köszönő viszonyban sincs egymással… Alaplé ellenben otthon is
könnyen készíthető, kétségkívül időt kell rá szánni, viszont adagokban
lefagyasztva hosszú ideig tárolható. Érdemes kipróbálni, rögtön mások lesznek a
levesek, mártások, rizottók. Alaplé gyakorlatilag bármilyen hús csontos
hulladékából előállítható, készíthető pusztán zöldségből is, a legszélesebb
körben talán a csirke alaplé használható fel. Mint ilyet, már hosszabb idő óta
főzögetem, de most hamut kell szórnom a fejemre. Hamut, mert eddig az alaplé
készültével azt becsületesen leszűrtem, a húsokat (farhátból, szárnyból
készítem) pedig elhajítottam. Botorság, dőreség! Hiszen erre találták ki a
terrint!!!! Lévén edénnyel is rendelkezem, már csak az ízesítést kellett
kitalálni és az összeérést kivárni…
Csirke terrine
Az alapléből kipecázom a farhátat, szárnyat, lehántom a
bőrt, lecsipkedem a húst (2 farhát és 10-12 szárny áll rendelkezésemre). A
terrine kétféleképp rontható el, a kiszáradás ellen 5 dkg kockázott zsíros
szalonnát esetleg zsírt vegyítek hozzá, az íztelenséget kerülendő bőven
fűszerem. Só, bors, friss kakukkfű és teáskanálnyi, aprított kapribogyó kerül
bele. Villával alaposan összedolgozom, a kibélelt edénybe helyezem. A terrint
lefedem, vízfürdőbe állítom, 45 percre 180 fokos sütőbe helyezem. Amint kihűlt,
nehezéket teszek rá, 24 órát préselem, majd lehetőség szerint újabb 24 órát
érlelem. Hideg előételnek némi kapribogyóval, savanyú uborkával, friss
kakukkfűvel kvázi tökéletes…
Terrinre magyar!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése