A némiképp váratlan – de teljesen megérdemelt – Michelin
csillagnak köszönhetően divat lett beszélni a Borkonyháról. A blog ezt már
korábban megtette, a dicsőítést meg is hagynám az ettől népszerűséget
remélőknek. Nem titok, rám – a sok egyéb pozitív dolog mellett – a legnagyobb
hatást Sárközi Ákos szemlélete tette. Az, hogy a tányér nem csak egy ételt
szállít, az ízek mellett a színekkel is lehet játszani, ettől válik teljessé a
kompozíció. Az alábbi vezérelvet követve született az alábbi étel, nyilván nem
Borkonyha színvonalon.
Füstölt lazac spenótágyon, bevert tojással, époisses
mártással
Az alapanyagok közül csak az époisses ismertetése szükséges,
bővebb beszámoló helyett legyen elég annyi, hogy Brillat-Savarin a sajtok királyának
nevezte, állítólag Napóleon sem vetette meg. Burgundiai, tehéntejes, rúzs
flórával érlelt lágy sajt, pikantériáját nem kis részben annak köszönheti, hogy
az érési folyamat során néhány alkalommal sós vízzel és egyre nagyobb
szesztartalmú törköllyel kezelik a felületét. Magában is csemege, fenti
kvartettben túlzás nélkül teljesedik ki. Pohárnyi chardonnayt forralok,
belemorzsolok 5 dkg époissest, a sajt elolvadásáig kevergetem, majd evőkanálnyi
tejszínnel, némi mustárral harmonizálom, csipet vajjal krémesítem. A szokott
módon bevert tojást készítek, spenótágyra tépkedem a lazacot, tojással,
szósszal koronázok. Rövid ideig gyönyörködöm a színekben, illatokban, majd
megeszem.
Époisses mártás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése