Töltött cannelloni

A tésztában többek között az a szép, hogy a fajták, így a variációk lehetősége a végtelenhez közelít. Persze a tökély egy saját tésztagép, beszerzése folyamatban, bár nem biztos, hogy ezeket a készülékeket panel konyha méretekhez szabták. A mártásos tészták után következzen egy töltött verzió, amihez cannellonit használtam. Az elnevezést valószínűleg a piemonti Canelli városáról kapta, erről a környékről származik ez a pasta. A csövet 10x10 cm-es tésztából hajtják, szerencsére már nálunk is beszerezhető. Az olaszoknál ünnepi ételként is szerepel, december 26-án, Szt. István napján fogyasztják darált hússal töltött változatát. A beltartalom számtalan verziója közül a spenótos, húsos a legelterjedtebb. További közös jellemző, hogy a tészta valamilyen mártásban (leggyakrabban paradicsom, vagy besamel alapú) készül el, ilyenkor előfőzni sem kell. A gasztronómiai felhasználáson túlmutat egy kortárs zeneszerző, Peter Schickele aki hangszerként, kürtként használja az általa kreált, fiktív zeneszerző, P.D.Q Bach darabjaiban (jómagam ezt még nem próbáltam, dobverőként viszont kétségkívül használható). A következő receptnél részben Jamie Oliver-re, részben a Nélkülözhetetlen tészta könyv-re támaszkodtam, apró saját ötlettel.

Spenótos ricottás cannelloni

A folyamat némiképp összetett, de több alkotóelem előre is elkészíthető. Az egyik a paradicsommártás, ami megegyezik azzal, amit a töltött tintahalnál is használtam. Spenótot szezonban érdemes vásárolni, ilyenkor félkilós, tisztított adagokat leforrázok, majd megy a fagyasztóba. Egy adagot kiolvasztok, a nedvességet kifacsarom belőle. Olivaolajon fél fej hagymát, két gerezd apróra vágott fokhagymát aranysárgára pirítok. Rádobom a spenótot, sózom, borsozom, szerecsendiót reszelek rá (a spenót és a szerecsendió párosítása a gasztronómia egyik nagy találmánya, erősen kedvelem). Két perc után lehúzom a tűzről. Amint kihűlt, kerül bele egy felvert tojás, 20-25 dkg ricotta. (Az olaszok „túrója”, valójában nyers, sótlan sajt. Szó szerinti jelentése újrafőzött, a hagyományos sajtgyártásnál keletkező savó újramelegítésével nyerik. Itt azért nem az olaszok találták fel a spanyolviaszt, a ricottához hasonló magyar változat a zsendice és az orda.) Óvatosan hozzávegyítek még 5 dkg pirított fenyőmagot, borsot őrlök rá.

Készül a töltelék

Kóstolás után esetleg még sózom. Ezt a masszát kell betuszkolni a csövekbe, nekem erre a célra a mokkáskanál vált be.

Cannelloni betöltve!

Cannellonis edénybe (akinek nincs, teheti lapos jénaiba) terítem a paradicsommártás harmadát, elhelyezem a csöveket, majd beborítom őket a maradék mártással. A tetejére 10 dkg reszelt mozzarella kerül (természetesen nem a folyadékban csomagolt verzió, hanem a szárított, de nem füstölt, pl. scamorza).

Sütésre kész.

A sütőben 180 fok környékén 30-35 perc alatt a sajt megbarnul, a paradicsommártásban pedig megfő a tészta. Célszerű pár percet hűlni hagyni, persze, ez általában nem könnyű.

Mindjárt ehetjük...

Annak ellenére, hogy vegetáriánus, meglehetősen laktató étel, négy cső azért le szokott csúszni. A sütőben tökéletesen összeérnek az ízek, jelenleg talán a legkedvesebb tésztaételünk. A paradicsommártás házi készítésére érdemes egy kis időt fordítani, bolti verzió a nyomába sem érhet. Ugyanez a helyzet a spenóttal, a mirelit, szerintem némi földdel, egyéb növényekkel vegyített verzióval nem érdemes próbálkozni.

Nem csak ennyit ettem...