A nagy családi szakácskönyv eredete a homályba vész.
Nagymama biztosan írt bele. Kiválóan főzött, újításaira nem igazán emlékszem,
de a repertoár széles volt. Távoztával fontos szereplő lép színre, édesanya, a
nagy kísérletező. A szakácskönyv Lajos Mari „gyöngyszemeivel” is gazdagodik, de
mellette megjelennek francia klasszikusok, új zöldségek. Ezt mondjuk a család
nem minden tagja kultiválta, a padlizsános remeklések sokszor a „Hol a hús?”
provokatív kérdéssel lettek minősítve. Pedig hibátlan ételek voltak ezek, a mai
napig az Ő gyűjtéseire építkezem jómagam is. Húsok terén is újításokat vezetett
be, az ismertetendő pulykás kompozíció osztatlan sikert aratott a finnyások
körében is. Mai szemmel csak az lehet vicces, hogy szegény disznó szüzet 30
percig párolta, de ki hallott még akkor a hirtelen sütésről?!?!?
Vörösboros pulyka (négyszemélyes adag)
Pulyka felső combot használok, csonttal, bőrrel megáldva.
Jószágok ezen darabjai elképesztő variabilitást mutatnak, ¾ kilónyi húst
vásárolok, ami jelenthet egy, de akár három combot is. Alaposan megtűzdelem
szalonnával, fokhagymával, sóval, borssal, némi pirospaprikával fűszerezem. Két
fej hagymát kacsazsíron dinsztelek, körbesütöm a húst, vigyázva a
pirospaprikára. A húst kiemelem, a hagymás szaftba némi szárított bazsalikomot
szórok, a pörzsöt 3 dl
vörösborral kapatom fel. Tepsibe pakolom a húst, a szaftot, lefedve 180 ºC-on
egy és negyed órát sütöm, közben egyszer-kétszer meglocsolom. Újabb negyed óra
alatt a bőrt fedetlenül megpirítom. Kakastaréjt sütök, stoemp-öt készítek,
tálalok. Tetejére friss majorannát aprítok, rozét, vagy könnyű vöröset bontok.
Az első falatnál mindig eszembe jut az első készítő…
Vörösboros pulyka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése