Hideg van, ez a földszinti panelben különösképp érződik.
Minden biológia, jelen esetben itt van ez a fránya hipotalamusz (agyunk
kicsiny, ám annál fontosabb szelete). Mind a hőregulációban, mind az éhségérzet
szabályozásában kiemelt szereppel bír. Hideg lévén utasít, irányít,
szervezetünk rögtön vaskosabb ételeket kíván. Ugyanakkor a piacon már
fellelhetők idény zöldségek – a primőr szó lassan kiúszik a divathullámból,
pedig szerintem nem rossz – amik beindítják a fantáziát. Az ötlet és a
megvalósítás közti keskeny mezsgye gyorsan áthidalódik, jöhet a pacal, a
kalbász, a szokványostól eltérő körettel.
Sült disznóságok, káposztás újkrumplival, spenóttal
(négyszemélyes adag)
A csarnokban sütnivaló kolbászt, húsos hurkát veszek
(véreset csak azért nem, mert elfogyott). Mennyiség nem adható meg, hiszen a
fogyasztás 10 és 30 dkg/fő között ingadozik, jómagam a felső kategóriába
tartozom. Minimalista módon, némi kacsazsíron, a bőrt hústűvel átlyuggatva
megsütöm. Ha már a csarnokban vagyok, savanyú káposztát, apró újkrumplit,
haragoszöld spenótot vásárolok. A káposztából 30 dkg-ot vízzel alaposan
leöblítek, lecsepegtetek. 5 dkg szalonnát kockázok, zsírját olvasztom, a
felesleget elöntöm. Rádobom a káposztát, átpárolom, némiképp pirítom. Ettől
függetlenül a héjas újkrumplit vajon pirítgatom, az utolsó fázist pedig a
káposzta társaságában teljesítem ki. A színharmónia (és örök imádat) érdekében
20 dkg friss spenótot vajon megfuttatott, karikázott 2-3 szál újhagyma és
friss, 2-3 gerezd fokhagyma társaságában fonnyasztok, sózom, borsozom, frissen
reszelt szerecsendióval tisztelem. Tálalok, a spenótra még némi pirított
szezámmagot szórok.
Disznóság, savkáp krumplival, spenóttal.
Karalábéfőzelék, csülkös pacallal
A karalábé egyszer önálló bejegyzést érdemel, legyen elég
annyi, hogy a világ számos helyén kapnának röhögő görcsöt, ha értesülnének
arról, hogy mi ezt a gumót megesszük. Az sem utolsó szempont, hogy emlékeimben
él, miszerint a nyár beköszöntét egyértelműen édesanyám első töltött
karalábéjához kötöttem (ahogy a tavaszt a húsvéti sonka mellé adott
újhagymához). A mostani időjárást nehéz lenne nyárként definiálni, zsenge
karalábé viszont kétségkívül kapható. Főzelékként való hasznosulása már Zilahy
Ágnes szakácskönyvében is megjelenik, értekezik róla Magyar Elek, az Ínyesmester
is. Jómagam az ő verzióját követtem, némiképp átfazonírozva, bazsalikommal
kiegészítve.
Karalábé főzelék (négyszemélyes adag)
Személyenként egy, közepes gumót tisztítok, kockázok.
Olivaolajon, csipet barnacukor társaságában puhára párolom, meghintem
evőkanálnyi liszttel, átpirítom. Felöntöm csirke alaplével, sózom, felforralom,
néhány kanál főzőtejszínnel ízesítem, bőven szórok rá friss petrezselymet,
bazsalikomot.
Pacal, csülökkel
A pacal az egy filozófia, mélyebben szerző nem is mer
belemerülni, mert a pacalpörkölt tökéletes receptje nem létezik, illetve a
bátrabban a sajátjukét tekintik annak. Alapanyag terén is elkeserítő a helyzet,
hosszas utánjárással sikerült friss, igaz lengyel (!), darabolt, valószínűleg
fehérített alapanyagra szert tennem. A standardtól némiképp eltérve, a pacalt
(80 dkg) olaszos alapra helyeztem, ahol a hagymával együtt szárzellert is pároltam.
Került még rá némi paradicsompüré, a levet (a pacal minimális szaftot termel)
újfent csirkealaplé biztosította. Egy óra rotyogás után került hozzá a
kockázott, körbepirított elülső csülök (60dkg). Újabb óra elteltével friss csípős
paprikát aprítottam. Amint a pacal megpuhult (kb. 3 óra), bőven adtam hozzá
friss majorannát, petrezselymet, továbbá 3 szál, karikázott újhagymát. Hideg lévén szívet melengető
kadarkával fogyasztottam. Csak, hogy ne küldjön újabb jeleket a hipotalamusz.
Csülkös pacal, meg a karalábé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése