A Jókai tér vitathatatlanul Pécs egyik leghangulatosabb
része, a szomszédos Széchenyi tér erősen kétes átalakítása óta konkurencia
sem igen akad. Az aprócska teret az Elefántos Ház uralja. A klasszicista stílusú
épület 1830 körül épült, nevét az északnyugati sarkon álló bádogelefántról
kapta, ami egy XIX. századi cég jelvénye volt. Működött itt Fehér Elefánt néven
vendéglő, „Fekete Elefánthoz” címzett fűszer- és gyarmatáru-kereskedés, családunk pécsi ága dédszülők révén pedig vendéglőt, fogadót üzemeltetett. Az
északi részen régóta bérelt törzshelyet Elefántos néven olaszos étterem és pizzéria, a
déli rész sorsa némiképp hányattatott, kávézó, teázó után néhány hete nyitott
újra Jókai Bisztró néven. Tanácsadónak a pécsi gasztronómiában már névjegyét
letevő Várvizi Pétert kérték fel, a konyhát Szabó István vezeti. A jelenleg még
minimalista (és a gugliban jókai bisztrőként szerepelő) honlap szerint célként
regionális értékeket figyelembe vevő bisztrókonyha megvalósítását tűzték ki, szezonális alapanyagokkal. Ez persze így némiképp általános, nézzük, hol
tart a megvalósítás. A belső design jól sikerült, visszafogott, elegáns, az
orchideák különösen jól mutatnak, a székek kényelmesek. A borlap jól
válogatott, a régió nevesebb tételei mellett az országos reprezeentáció is
figyelemre méltó, számos tételt deciztetnek, a hét elemes külföldi sor is jónak
tűnik. Az árak belvároshoz képest a földön maradtak. Egy apró észrevétel,
Dúzsinál esetleg fel lehetne tüntetni a rozé fajtáját, elvégre gyárt vagy
kilencfélét. Az étlap néhány levest, előételt, 12 főételt, négyféle desszertet
tartalmaz, hét közben van napi ajánlat is. Pincérünk kezdetben kicsit
esetlennek tűnik, borbaki is becsúszik, de később oldódik a helyzet, jól
lehozza az estét, megkedveltük.
Amuse.
Az ételek előtt üdvözlő falat érkezik,
padlizsán krém, fürjtojással. A tojás lágyra készített, a padlizsán eltalált,
ízes. Talán némi kenyér landolhatott volna mellé, a tányérválasztás is
kérdőjeles, de hiányérzet nem maradt.
Lazac carpaccio.
Az előételek közül a lazac carpaccio üde, leheletnyit füstös hallal készül, a saláta, kapor friss, az öntet
kellemes, a fogás egyben van. A kakasleves tartalmas, szerencsére nem megy el a
zsíros irányba, látványban is a házias feelingre próbálnak ráerősíteni.
Kakaslé.
A csülök
terrine két részre oszlik, egybehangzó vélemény szerint a terrine némileg
tömör, elbírna még némi zsíros elemet. A mellé kínált tormás uborka tartár
ellenben remek, roppanós, az ízharmónia tökéletes. Értékelhető a mellé kínált
házi zsemle is.
Terrine, tartár csodával.
Az előételek mellé Béla és Bandi ismét kiváló 2012-es balatonszőlősi
sauvignon blanc-ját ropogtatjuk. Főételben négyfelé oszlunk. A szarvassonkás
szélesmetélt tésztája minőségi, ízletes, ahogy a sonka is. A mártást nem viszik
túlzásba, optimális a mennyisége, a roppanós szárzeller is helyen van.
Sonkás tagliatelle.
A friss
lecsót császárhússal némi kétkedéssel fogadjuk, elvégre a lecsó szezon még
odébb van. Kellemes a csalódás, igazi házias változat érkezik. A császár szépen
sütött, állaga talán picit tömör, a bőr alulról súrolja a ropogósság határát. A
hús nem sous-vide, sütés előtt abálták, ettől még az ötlet jó, a tányér szép.
Császár lecsóval.
Megosztó a tökfőzelék nyúlmájjal. A máj
rendben van, optimálisra sütött, a főzelék viszont némiképp íztelen és azt is
az édes uralja. A nyúlpaprikást knédlivel tálalják. A gombócra enyhén
rápirítottak, jól áll neki, kellemes a szaft is. A combnál ismét tömörség
érzik, a csont melletti rész egyértelműen alulkészült. Bussay 2011-es rajnaija
ismét nem okoz csalódást.
Nyulak I. Paprikásan.
Nyulak II. Májilag.
Desszertben erdei gyümölcsök választhatók fehércsokival,
az állag jó, az erdei gyümölcsből talán a kevesebb több lett volna. A madártej
a fényképezőt nem szereti, nehéz a fehéregyensúlyra rátalálni, egyébként
tisztességes darab. Desszertborban is gondolnak a régióra, a szajki Hárs pince
késői szüretű cirfandlija az édeset kedvelőknek csemege, de deciztetnek néhány
tokajit is.
A záró kávé kísérete hibátlan, az érezhető minőség ellenére az ital
sajnos némileg hígra sikeredett. Rövid betekintés a konyhába, látszik, hogy van
gazdája a helynek és a technikai feltételek is adottak. A bisztrónak
kétségkívül van jövője, az összkép pozitív, fogunk mi még ide jönni, a szomszéd
pedig kösse fel a gatyát! Hosszú idő után üde színfolt a belvárosban, érdemes
kipróbálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése