A nevezetes piacot 2004-ben láttam először, nem kizárt, hogy erős lökést adott a gasztrofanatizmushoz. Alkalmam volt 2008-ban is Barcelonában járni, nem hagytam ki. Legfrissebb élményeim a blogot is megilletik, alig egy hét távlatából még frissek az emlékek. Barcelonában természetesen több piac van, a legnevezetesebb, általam is vizitált a Ramblán, közel a kikötőhöz. Hivatalos neve: Mercat de Sant Josep de la Boqueria, egyszerűen csak La Boqueria, de a Mercat szón is ezt értik a katalánok (bár ők lehet, hogy nem elsősorban itt vásárolnak). A hely kedvelt turista célpont, a tömeg mindig nagy, de mégis viszonylag könnyen bejárható, áttekinthető. A piac első említése 1217-ből való, a helyszín azóta néhányszor változott. 1827 óta található a Ramblán. Építményként 1840 óta jegyzik, Mas Vilá tervei alapján készült. Az „alapkő letétel” napját a piac neve a mai napig őrzi (József). A Boqueria elnevezés a piac korábbi helyére utal, amikor még a városfalon kívül, az egyik kapunál helyezkedett el (Pla de la Boqueria). A jelenleg is látható tetőszerkezet 1914-ben került az épületre. Az árusok zöme többedik generációs piacos, új bekerülő csaknem kizárt. A Rambla felőli bejárat felett látható a piac címere.
Mindjárt bejutunk.
A sorok többé-kevésbé tematikusan rendezettek, a piac centralis részén pedig kör alakban helyezkednek el a halasok, tengeri herkentyűsök. A gyümölcsökkel kezdtünk, jó, ha a felét sikerült felismernünk… Néhányat megkóstolva, nem a magyar, éretlen, vagy kényszerérett trópusi cuccokról van szó. Persze a gyarmati múlt és a közeli kikötő kötelez.
Chirimoya.
UFO gyümölcsök.
Áttérve a húsos részre újabb magyar dogma cáfolódik meg, miszerint csak mi eszünk belsőséget. Azért a finnyásakra is gondolnak, találtunk Bresse-i csirkét is, ami nem csak a franciák szerint a legfinomabb fajta. Itt is szokás - hasonlóan az olaszokhoz - a nyúl fejét nem leválasztani az állatról. Pletykák szerint ennek oka az, hogy élelmes kereskedők többször kóbor macskákat árultak nyúl gyanánt, a fejet az állaton hagyva ez a trükk kizárt. De látunk itt gyönyörű bárány-, kecske-, disznó-, marhahúst. Utóbbiban sajnos megvan az a gyönyörű erezettség és szín, amitől jó a hús és ami itthon lényegében ismeretlen.
Mindenféle csúnya testrészek.
És a Bresse-i csirke.
Október vége felé is rengeteg, különböző fajtájú gomba és válogatott zöldségek kaphatók. A halasok előtt megcsodáltuk a sókat (most már tényleg dukál erről a témáról is egy jegyzet), eceteket, olivaolajokat, itt is elkövettünk vásárlásokat. A tengeri különféleségeknél ámulat, minden ismert és természetesen számos ismeretlen állat kapható, a vizuális élmény és a pl. Tesco-ra jellemző szagok hiányának alapján frissen. Jó lenne egy-két hetente az itteni alapanyagokból összeütni valami gyorsat…A tejtermékek viszonylag mérsékeltek, helyi sajtok bőven vannak, nyilván piacvédelmi okokból ezen kívül csak egy-egy rokfort és parmezán tűnik fel.
Vargányák, egyéb gombák a Mercatban.
A legjobb paradicsomok, igaz, nem olcsón...
Ezek a cukkini virágok töltésért kiáltanak.
Mindenféle sók - 
És ecetek...
Valami hal izé.
Lábasfejűek.http://buvosszakacs.blog.hu/2008/08/27/a_vilag_legjobb_sonkaja
A mennyiséggel óvatosan bántunk, mert eltökélt szándékunk volt az egyik piaci tapas bár tesztelése.
Ibériai sonkák sorakoznak.
Figyelgettük, hogy a helyiek hol csoportosulnak, majd rövid várakozás után sikerült odapréselődnünk a pulthoz. A hely nem nagy, ahol pedig az ételeket készítik, kifejezettem kicsinek mondható. A szeményzet vidám, hangos arcokból állt, pörgött a munka, de úgy tűnt, élvezik, amit csinálnak. Lecsós jellegű fekete kagylót, olivás, balzsamecetes szardíniát választottunk előételnek. Roppant friss, tenger illatú, ízű falatok voltak ezek, nem túlbonyolítva. Az olivabogyó nem az ecetben tönkretett fajta, roppanós, enyhén sós, lédús.
Feketekagyló könnyű lében.
Egy kis szardínia a legjobb bogyókkal.
Majd egy vegyes haltálra neveztünk be, amin a sült szardínia és talán dorada mellett kagylók, rákok és tintahal is volt. Valószínüleg ilyen frisset éttermben sem lehet enni, hiszen ez azonnal a tányérunkon landolt…
A haltál és az egyebek.
Hozzá jóféle helyi sauvignont ittunk, természetesen teszteltük a kávét (csúcs) és rávettük – talán – Josét egy fénykép készítésére. Furcsa, de pillanatok átvehető az itteniek mentalitása. Fent ülsz a bárszéken, megáll az idő, vidámkodsz, csipegetsz, borozgatsz. Könnyű lenne most mindezt az infarctus, depresszió, gutaütés, daganatos betegség statisztikákkal alátámasztanom, de az eredmény úgyis egyértelmű.
Könnyen felvettük a helyi ritmust...
Jóféle bár volt...Bízom benne, hogy ebben az esetben nem három a magyar igazság és még visszatérhetek. Aki teheti, nézze meg, érdemes!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése