2013. január 19., szombat

Gesztenye – ne má csak pürének!



Gesztenyeárus néni az megvan? A téli utcaképhez kötelezően hozzátartoztak a vaskályhások, szerencsére kisebb számban, de ma is előfordulnak. Alap téli desszert volt a tejszínhabos gesztenyepüré is, fene tudja, a mai masszák valahogy más ízűek. Pedig a termék drámai romlását, a szójásítást megakadályozandó, 2010 decembere óta gesztenyemassza, gesztenyepüré néven csak olyan áru forgalmazható, amiben gesztenyén, cukron, édesítőn kívül más nem található. Ismerjük meg közelebbről az eredeti verziót, a szelídgesztenyét. A bükkfafélék családjába tartozó nemzetség, 12 fajjal, észak-amerikai, ázsiai, európai elterjedéssel. Hazánkban is őshonos, nagyobb csoportok találhatók a Mecsekben és az Alpokalján. A zengővárkonyi gesztenyés Rockenbauer Pált is megihlette...Latin neve (castanea) a görög kasztanon szóból ered, ami feltehetően Kasztánea város nevéből származik. A latin nevet vette át a legtöbb európai nyelv (németül kastanie, olaszul castagno). A nagy szemű fajtát hívjuk maróninak, ezt használják általánosítva pl. az angolok (marron). A magyar gesztenye szó szláv, vagy török eredetű (törökül k’estane). Egészen a XIX. század végéig alapvető élelmiszernek számított, különösen a gabonatermesztésre nem alkalmas hegyvidéki területeken. Tartósítását őrölve végezték, a gesztenyelisztet alapvető alapanyagként használták. A burgonya elterjedésével, a gabonakereskedelem liberalizálásával jelentősége csökkent, sajnos az ázsiai gesztenyefák betegségei az amerikai állományt teljesen kipusztították, az európait megtizedelték. Ez a piacon is érezhető, a viszonylag kicsi, de édes magyar gesztenye helyett ma jórészt olasz marónival lehet találkozni. Az olasz-francia-spanyol háromszögben előszeretettel használják lekvárját, mézét, társítják sütőtökkel, sonkával, csirkével, sertéssel. Krémlevese Martin Berasateguit is megihlette, gombával, galambmellel készíti. A pulykás változat pedig az egész világon elterjedt, az amerikai telepesek készítették hálaadáskor, aztán Angliában lett belőle karácsonyi lakoma. További ragozás helyett a take home message csupán annyi, ne csak édesen! A szezon januárig tart, az ismertetendő recept szezonzáróként és egyfajta főzelékként is felfogható.

Glasszírozott gesztenye kelbimbóval, fokhagymával (kétszemélyes köret)

A gesztenyéből 12 darabot nyersen meghámozok, ami embert próbáló feladat. 3 dl csirkealaplébe teáskanál mézet, 3 dkg vajat, 3 cm hosszú, aprított zellerszárat teszek, majd a gesztenyék és csipet só társaságában lassú tűzön készítem, közben a gesztenyéket locsolgatom, forgatom. A levet 20 perc után beforralom, belőle 2 evőkanálnyit félreteszek a mártáshoz. A gesztenyéhez 10 darab, előzőleg roppanósra főzött kelbimbót, 10 gerezd, tejben puhított fokhagymát, 5 dkg, vékony hasábra szeletelt, kevés zsíron megforgatott kolozsvári szalonnát vegyítek, összemelegítem. Ha szükséges, a mártást a félretett alappal állítom be. Nálunk a karácsonyi menü főfogását képezte, a „feltét” grillserpenyőben oldalanként két percet pirított, érlelt vaddisznó gerinc volt. Borilag bajban voltam, végül a választás St. Andreáék dűlős pinot-jára esett. A gesztenye életre kell a fokhagyma, kelbimbó, szalonna társaságában, a hús omlik. A pinot idehaza kétségkívül a legszebbek közül való. Piros bogyós, enyhén dohányos, zelleres, szerencsére két palack még lapul a hűtőben…


Vaddisznó, gesztenyefőzelék.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése