A (tavaly) november tájt jobblétre szenderült vaddisznó
becses combja, csülke hívogatóan lapult a fagyasztóban (író csak élvezője, nem
elejtője), mostanra érett be az ötlet. A gondolatmenet széles ívet írt le, a
„pörköltet most nem” kezdettől a megvilágosodásig. A toszkán élmények
reprodukálása erős igény, a végső lökést egy karácsonyi ajándék szakácskönyv
adta meg. Manapság is fut a TV Paprikán a két olasz figura műsora (A két falánk
olasz), elbohóckodnak, jók a receptek, Olaszországból bármennyit elviselek, a
hasonló címen kiadott könyv pedig tartalmaz hasznosítható recepteket is. A két
férfiszakács tematikájának non plus ultrája azért nem ez, ugyancsak a Paprikán
futott, de a youtube-on is fellelhető a műfaj megújítója, Hajós András,
többedszer röhögöm magam sírósra ezeken. A választott recept nem lép túl a
pörköltkészítés bonyolultsági fokán, lehetőséget ad két olasz alapkészítmény
megismerésére. Ezek egyike a sofrito, lényegében egy ragu, répás, szárzelleres,
hagymás alap, amin a hús készül. Feltűnik a polenta is, ami nagyban hajaz a
puliszkánkra, taljánék persze némi sajttal javítják fel. Megfontolásra érdemes
köret ez, némiképp színezi a bevett, hazai „krumpli-nokedli-rizs(a)”
körettriót. A húsétel roppant hosszú, rusztikus neve említésre sem méltó, mi
egyszerűen toszkán vaddisznónak tituláljuk.
Cinghiale, a toszkán vaddisznó, hazai feldolgozásban
A némi szőrrel, rengeteg hártyával, faggyúval ékesített
képződményt konyhakésszé tenni sokaknak ujjgyakorlat, nekem egy órába telt. A
pörkölttel összevetve jelzetten nagyobb kockákat állítottam elő, a hús
mennyisége közel 2 kg.
Méretes serpenyőben fél deci olivát forrósítottam, 3 szárzellert, nagy fej
hagymát, két közepes répát, 3 gerezd fokhagymát dobtam rá kockázva, aprítva (a
szárzeller tisztításáról megoszlanak a vélemények, mesterem javaslatát követve,
csak a szálakat húzom ki belőle). A zöldségek dinsztelésével előállt a sofrito,
melyen a húst körbepirítottam, sóztam, borsot őröltem rá, nyakon öntöttem 2 dl vörösborral. Következik a
fűszerezés, ami egész borókabogyót, borsot, friss zsálya- (anyaghiány okán
elhagytam) és rozmaring levelet foglal magába. Aki nem szereti a bogyókat az
ételből pecázni, használhat teatojást is, én most rusztikus voltam,
ömlesztettem. Néhány percig rotyogtatok, majd szerecsendiót reszelek, egy
doboz darabos paradicsomkonzerv és egy doboz paradicsomlé tartalmát is a mártás
gazdagítására használom. A ragut méretes vasedénybe helyezem át, 180 fok körüli
sütőben két és fél órát hőkezelem. Félóránként átforgattam a ragut, lé
pótlására nem volt szükség, de kényszerhelyzet esetén ez némi borral megtehető.
Polenta concia (négyszemélyes adag)
Liternyi vizet nagy csipet sóval lábasban felforralok, 20
dkg kukoricalisztet öntök hozzá, folyamatos keveréssel néhány perc alatt krémes
állag alakul ki. Lehúzom a tűzről, 5 dkg parmezánnal, 5 dkg vajjal ízesítem,
krémesítem. A polentából vulkánszerű képződményt varázsolok a tányérokra,
közepére merem a vaddisznó ragut. Vörösbort iszom mellé, nyilván valami toszkán
remek lenne az obligát, de a Kvassay pincészet merlotja is szépen szerepelt.A pörkölttel való összehasonlítás nyilván lehetetlen, a maga műfajában mindkét étel remekmű, egy kipróbálást ezen verzió is megérdemel, mi biztosan nem utoljára készítettük.
Toszkán vaddisznó polentával, jó cucc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése