Munkahelyi kötelesség szólított Szeged városába, a
rendelkezésre álló két estét étkezéssel illő volt megtölteni. Megfelelő kontakt
híján csak az egyik nap volt biztos, egyebekben maradt a kalauz böngészés. Szeged
nem nyűgözte le a Gault&Millaut, a halászcsárdák azért felkerültek a
térképre. Első este irány a kiszemelt. Vendéglő a Régi Hídhoz, közel a
Tiszához, egy jellegtelen tömbház aljában. Valljuk meg, a szegedi híd sem
szemet gyönyörködtető… (Be kell ismerni, a belváros viszont élettel telt,
felújított, tiszta, egymást érik a kávézók, kis beülők. Itt látszik, Pécset
mennyire agyonvágta a centrum szélén terpeszkedő, mindent magába szívó Árkád
nevű rémség.) Az étterem ezzel szemben nem jellegtelen. Kicsit zsúfolt, de a
berendezés, kiegészítők hangulatossá varázsolják, igazi kvaterkázós,
beszélgetős hely.
A Régi Híd enteriőr.
Az étlap viszonylag hosszú, ami nem feltétlen előny, sőt, de
szempontunkból ez most lényegtelen, kizárólag a halas fogásokra koncentrálunk.
A halászlé csak pontyos verzióban fordul elő, kínálnak hozzá haltejet is. A
halételek főként pontyra és harcsára komponáltak, meglepődve tapasztaljuk, hogy
az étterem két pangasius fogást is az étlapon tart. Pincérünk barátságos,
közvetlen, a viszonylag szűkös borlapról ajánlatára a Font pince kövidinkáját
választjuk. Kellemes fröccsbor, a halakhoz pedig hibátlan. A halászlé kis
bográcsban érkezik, passzírozott, jó pirospaprikával készült, hibátlan fogás, a
kínált fehérkenyér is rendben van.
Jóféle hallé.
A hús friss, állaga optimális. A mennyiség
tetemes, rövidet szusszanni is kénytelenek vagyunk a főfogások előtt.
Megosztozunk a pontytepertőn lilahagyma salátával és a szögedi harcsapaprikáson
túrós csuszával. Sajnos mindkettő megosztó fogás.
Haltöpi, némileg sósan...
Az egyébként tökéletesen
sütött és jó ízű tepertőre erősen rátelepszik sóssága és ezt a remek
hagymasaláta is csak részben enyhíti. Pedig a filézett pontyoldalas igazi
csemege lenne, kár érte. A túrós csusza nem méltó a hibátlan paprikáshoz,
túlkészült, széteső, a túró sem hagy mély nyomot.
Harcsapaprikás.
Persze lehet, ez csak egy
gasztrókekecnek szúr szemet, barátom nagyrészt elégedett, a tepertő sósságának
elismerése mellett. A hely hangulata ettől még jó, a paprikás ételek
kifejezetten remekek, a felszolgálás baráti, Szegeden járva érdemes betérni.
Talán csak engem zavar, de a honlapon (http://www.regihid.hu/) minden egyes aloldal megnyitásakor némiképp idegesítő zene veszi kezdetét….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése