Munkahelyi kötelesség szólított Szeged városába, a
rendelkezésre álló két estét étkezéssel illő volt megtölteni. Megfelelő kontakt
híján csak az egyik nap volt biztos. A szállás és az egyik vacsora nem lehetett
kérdés, a Tiszavirágot látni kell. A belvárosban található, felújított emlékház
szállásként funkcionál, előzetes hírek szerint a konyha ígéretes. Szerencsés
ötvözése a réginek, újnak, az arányok jól eltaláltak, ideális szálláshely, akár
több napos pihenésre is. Reggelire a szálloda kávézójában van lehetőség, a
szendvicsek kiválóak és mindig frissen készülnek, hasonlóan a gyümölcslevekhez.
A kávé pedig hibátlan, ami mindig az elsődleges szempontok közé sorolódik.
Tiszavirág
Az éttermet a második nap estéjén vizitáljuk, a konyhát már
többször megcsodáltuk, a gangról, az udvarról is rálátunk, full-extrás, az
asztalszámhoz mérten tekintélyes létszámú, 6-8 fős személyzet serénykedik. Emlékezzünk meg a séfről, Szalai Tamásról is, Ő fogja megédesíteni esténket. Az
étterem a szállodához hasonlóan ízléses, zömmel 2-4 fős asztalok. Az egyetlen
„hiba” az asztalokat felülről megvilágító spot lámpa, ami részemről a
fényképezést gyakorlatilag meghiusítja, a képek barátot „dicsérik”. A másik
apró megjegyzés a poharas borokkal kapcsolatos. A borválaszték széles,
pincérünk tájékozott (mellette szimpatikus is), viszont a poharas tételek
némelyikét az asztalnál tölti és kóstoltatja, ellenben van olyan tétel, ami
kóstolási lehetőség nélkül, már kitöltve érkezik. Mostantól viszont dőljünk
hátra, és élvezzük az estét. Az étlap tanulmányozását jóféle friss kenyér, olivaolaj
tunkoló könnyíti meg. Ennek elterjedését nem lehet eléggé dicsérni és pártolni,
mert olajat tunkolni bizony nem az ördögtől való. Aki még nem próbálta, tegyen
egy kísérletet, de csak jó minőségű olajjal, kenyérrel érdemes…
Oliva tunkoló.
Az estét
pincéri ajánlatra a Brill Pálinkaház zellerpárlatával alapozzuk, döbbenet,
szárzeller, némi alkohol, harmónia. További kényeztetésként amuse bouche
érkezik, egyszerű, de nagyon ötletes fogás. Enyhén csípős chorizo
hajszálvékonyra szelt, tornyozott burgonya gratin tetején.
Chorizo, gratin.
Engem már megvettek,
pedig igazából még nem is választottunk… Az étlap egyszerű, hatféle elő- és
főétel, a választás mégis nehéz. Ösztönömben bízva barátnak a rizottót ajánlom,
jómagam a borjúnyelvet választom. A brokkoli rizottó parmezánnal, minőségi szarvasgombával
dobódik fel, tökélesre készült, Jásdi csopaki rizlingje kíséri.
Rizottó, a jóféléből.
Barát
meglepődik, miszerint a rizottó ilyen is lehet, igen, sőt, ilyennek kell
lennie! A borjúnyelv udon tésztával, némi gombával érkezik. Akár fúziós
konyháról is beszélhetünk:-) A nyelv eszméletlen, feltehetően sous vide, kívül
roppan, belül omlik.
Borjúnyelv, udon.
Az udon japán alaptészta, búzaliszt, só és víz egyvelege, optimálisra
főzve, ízes gombákkal. Borkísérete St.Andrea Pinot-ja, kiválóság, sajnos, úgy
tűnik, a kadarkával, chardonnay-val együtt kikopik a kínálatból és maradnak a
cuvée-k. Főételnek farkashalat kóstolok, lilaburgonyával, spenóttal,
paradicsommal. A hal méltó nevéhez, ronda állat, finom hússal, az Északi-tenger mélyéről.
Farkasféle hal.
Masszív,
hófehér, enyhén édeskés, tengeres, a sütés hibátlan. Roppan a spenót is, a lilakrumpli
inkább design elem, ízben lényeges eltérés nincs. Viszont jól mutat:-)
A koktélparadicsom érett, leve ennek megfelelően rendben van. Tökös kíséret
mellé egy badacsonyi kéknyelű, kis családi pincészet terméke.
Borjú, gnocchi.
Következő főétel
borjúkaraj, mákos gnocchival, némi póréval, sárgarépapürével. A karaj sütése
tankönyvi, szaftos, kívül ízes kéreg. A köret ötletes, a gnocchi ruganyos, mákunk volt! Kísérete
Gere Tamás és Zsolt 2006-os merlotja, harmónikus, szépen kísér. Desszertfronton
kihagyhatatlan a Rigó Jancsi mákfagyival, naná, hogy Brill meggypálinkával.
Rigó János.
A
tányér magáért beszél, a csoki, a tészta perfekt. Imádtuk a helyet, Szegeden
járva más szállás szóba sem jöhet… Ahogy étterem is mindenképp ajánlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése