A pesti gasztrokalandozás csak részint alakult saját terv
nyomán, jelen felvonás ötletgazdájaként és logisztikai managerként külön
köszönet illeti Deák Lajost és Palkó Gábort (Susogó). A látogatás ugyanis a
reveláció erejével hatott. Az első tavaszi napsugaraktól hunyorgósan
botorkáltunk a Nyugati környékén, az Eiffel-tér pedig kifejezetten jó benyomást
tett. Reménysugár, hogy az átlagpolgár is megértheti, élvezheti a nagyon modern
építészetet. Ebben a miliőben simul csendesen a NU, hivatalos nevén Nu – Bor és
Bisztronómia. Ebédre érkeztünk. Modern belső design, nagy terek, a magunkféle
(kora) negyveneseknek üde színfoltok a tömegével kilógatott régi magyar bakelit
borítók reprói. Főúr röpke néhány perc alatt levesz a lábról, van az az érzés,
amikor a szimpátia pillanatok alatt kialakul, naná, hogy ez jó hatással lesz az
emésztőnedvekre, ízlelő bimbókra. Nagyjából tudjuk, mit várhatunk, a hely
viszonylag rövid, de annál kacskaringósabb előtörténetétől tekintsünk el. A
főszereplőt azért illik megemlíteni, Fülepi Kálmán a fiatal szakácsgeneráció
tagja, jeles pedigrével, amiből lokálpatriotizmus okán a pécsi Susogó,
szakmailag feltételezhetően a belga csillagos De Schone van Boskoop emelkedik
ki. Az étlap hetente változó, 4 első fogásból, 7 főételből, háromféle
desszertből választhatunk. Asztalunk az
üvegezett konyhára is kellemes rálátást enged. Női szakasz az időt korainak
találva felváltva szörpözget, borozgat, jómagam inkább utóbbi műfajt
favorizálom. A házi szörpök ettől még kiválóak, bodza, málna, fehér csokis
szeder nagybörzsönyi termelőtől, hasonló jót talán az Anyukám mondtában ittunk,
lényegesen borsosabb áron. Folyadékpótlásra főúr számomra Maurer Oszkár
Kövidinkáját ajánlja, könnyű, de nagyon egyben lévő bor, az elfeledett szerémségi
borvidék régi magyar fajtája.
Kacsamáj fagyi:-)
Annnyira jó, hogy a meglepetésként érkező
(amuse?) kacsamájfagylalthoz is választom. Némi zölddel, maldonsóval, csepp
balzsamecettel ámulatba ejtő fogás, a máj könnyedsége, krémessége
csúcskategóriás.
Némi bezzegpusztai.
Előételként a bezzegpusztai sonkát és a kókuszos spenótlevest
vizitáljuk. Utóbbi enyhén chilis, krémes fogás, az üde spenót szépen simul.
A sonka optimálisra füstölt, omlós, könnyű krém, friss saláta és házikenyér
teszi teljessé, a borajánlat szépen harmonizál. Újabb alulreprezentált
borvidék, Mór tűnik fel, az ezerjó valóban jelzetten kávés, perfekt savakkal. A
csetvei pince tétele bújik meg emögött, Café del Mór fantázianéven.
Fülepi Úr cigánya.
Főételnek
magyaros fogásokat választunk, tudván, némiképp másra számíthatunk… Cigánypecsenyét
éttermi körülmények között jót ennem még nem sikerült. Eddig a pillanatig. Az
omlós hús hajszálvékony, olvadó szalonna alatt jelenik meg, némi zöldséggel
könnyítve, tökéletes sültkrumpli társaságában. Sehol egy mócsing, semmi bűzös
túlpác, semmi túlérlelés. Ja, kérem, ezt így is lehet? Csopakról érkezik a
kíséret, a Tamás pince Pinot noirja személyében. Könnyű, nagy egyéniségű bor,
számomra az egyik legszebb hazai pinot. Szép, mert semmit sem akar másolni.
Egyedi és szeretnivaló.
Töltött paprikája.
Bevállaljuk a katymári töltött paprikát is, a külső
roppan, a töltelék állaga, íze minőségi, a szaft látványra sem utolsó. Az ajánlott siller kvázi régiós, a mohácsi borvidékről, Planina borház, kékfrankos,
némi cabernet vegyüléssel.
És vadpörköltje.
Érkezik még egy szarvaspörkölt, dödöllével, az egri
Pók Tamás Pajdos névre hallgató vörös házasításával. Pörköltet főzni idehaza –
elvileg - mindenki tud, nem is ragoznám a kérdést. Csak zárójeles, hogy végre
nem lógott ki az édes ipari hagyma, nem keserített a gyenge minőségű
pirospaprika, „csak” egy jó fogás volt…
Ez milyen tuti ötlet?!?!
A desszert előtt újabb meglepetés a
rózsa- és répás csoki fagyi, mangóval, maldonsóval. A táldesszert gyönyörű
példája és hol van még az igazi… Némi szusszanás után érkezik, egy tökéletes
csokiszufflé, a „legjobb” császármorzsa (brutál gyümölcsös ízvilág) és
sajttorta.
Császármorzsa best.
Kísérőnek a mádi Barta pice „Egy kis édes” furmintjánál jobbat
kívánni sem lehet. Zárásként persze, hogy kávé, itt azért némi kekeckedés
engedtessék meg.
Sajttorta, ugyancsak.
A tökéletes főzésű feketét jelzetten, de árnyékolja a
barnacukor hiánya és a kis műanyag tejszín. Többet érdemelne, bár tudom, zömmel
ez csak az én vesszőparipám. Az ebéd végén Fülepi Úr is tiszteletét teszi az
asztalnál, az elismerés szavain túl többre nem telik tőlünk. Minőségben,
hangulatban kvázi tökéletes helyet ismertünk meg, az ár-érték arány, a
személyzet kedvessége, hozzáértése pedig egészen elképesztő. Sajnáltunk elmenni
innen, de tudjuk, nem utoljára jártunk itt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése