Az egri etalon, Imola Udvarház mellett látótérbe került a
városban a Zsálya bisztró is. 2010-ben nyitott kis, belvárosi szálloda,
vállaltan bisztró konyhával, lehetőség szerint a környékről beszerzett
alapanyagokkal. A tulaj Gál Gábor, aki a nagyrészt sivár, Szalajka-völgy
gasztrotérképet dobta fel anno a Lovas étteremmel. Az egri projekt helyi borokra
épít, séfnek Meskó Norbertet nyerte meg (pálinkás nyúlsajt fogása aratott
korábban osztatlan sikert az Év Étterme 2011 gálán). Utóbbi aktivitását
jellemzi, hogy a szálló- és betérő vendégek kényeztetésén túl főzőtanfolyamokat
is szervez. A nyári melegben a kerthelyiséget válasszuk, az asztalok kissé
sematikusan egymás mellé rendezve, valóban bisztrós hangulatú terítékkel,
italpulttal, táblákkal, összességében rendben van. A belső helységekbe csak
kívülről kukkantunk be, ízléses berendezés, a falon poénos, de nem tolakodó
feliratokkal, képekkel. A felületes benyomás alapján hangulatos hely. Esti
csúcsidőben érkezünk (asztalt foglaltunk), a helyek többségében megteltek. A
felszolgálás kicsit kapkodónak, ziláltnak tűnik, okát hamar megfejteni véljük.
Két, felkészült pincér mellett két, tanoncnak imponáló ifjonc, ők szemmel
láthatóan nincsenek a helyzet magaslatán. Ettől a felkészült kollégák is
frusztráltak, ráadásul egyikük hamar ki is száll a pörgésből. Mindez a mi
asztalunknál csak néha-néha jelent kisebb csúszást, van azonban olyan társaság,
akik elunva a várakozást, rendelés nélkül távoznak. Az étlap viszont nagyon
rendben van, a szárnyasok, halak, négylábúak mellett belsőséget is felvállalnak
(pacal). A borlap
totál egri áttekintést ad, számos bort deciztetnek, üröm az örömben, hogy több
rendelt tétel sem volt raktáron, ami csak rendelés után derült ki. Előételt csak én választok, a lányok levesben
utaznak.
Csúcs oliva és kenyér.
De előbb amuse bouche gyanánt hibátlan kóstoló falatkák érkeznek,
olivapástétom, kétféle, remek házi kenyérrel. Az oliva csúcs, friss gyümölcsből
készített, valóban hibátlan fogás, a Bolyki pince kékfrankos roséja is passzol.
Gyümölcsös, némi buborékkal. Érkezik a várt fogás, libamájas
malacfül.
Jó ötlet, kevésbé briliáns kivitelezés.
A tányér szépen díszített, olaj és balzsamecet cseppek, némi ribizli,
talán a petrezselyem lóg ki picit. Sajnos a máj állaga tömör, ízét a ribizli
elnyomja, de ami nagyobb baj, hogy önmagában is unalmas. És ezen a szelet alján
lapuló apró füldarab sem tud jelentősen javítani. A kísérő bor Demeter Csaba
Eger csillaga. Hordós fehér cuvée, jóféle savakkal, hibátlan bor, némiképp
ellensúlyt képez.
Málnakrém, fura eprekkel.
A levesek már pozitívabb benyomást keltenek. A málnaleves
íze, állaga hibátlan, sajnos a tányér szélére biggyesztett csokis eper
esztétikailag erősen megkérdőjelezhető. A bisztrós hagymaleves ízlett,
egyértelműen friss, minőségi alapanyagokból készült, bár a mi ízlésünknek picit
sűrűre sikeredett (a hagymát nem passzírozták). A sajtos pirítósok
kiemelkedőek.
Bisztróhagyma.
A malacpofa leves enyhén savanykás íze nagyon jó, az egyéb levesekkel
összevetve azonban a mennyiség szembetűnően kevés, a húsdarabokat pedig erősen
keresni kell. A tányér adottságainak köszönhetően a perem a felszolgálás során
zsírcseppes lett.
Malacpofa, redukált mennyiségben.
Főételben háromfelé oszlunk. A báránycsülköt vargányás
gancával kínálják. A köret miatt voltunk rá főleg kíváncsiak, nem is csalódtunk. A ganca
(gánica) lényegében vízben főzött krumpli, ahol a főzőlét kukorica, vagy
árpaliszttel sűrítik, a szaggatott galuskákat zsiradékban átforgatják, esetleg
lepirítják. Ez pirított, gombás változat, állaga, íze perfekt, az este egyik
fénypontja.
Báránycsülök, gánca.
Sajnos a báránycsülökre túlzottan rápirítottak (feltehetően sous
vide után), így kérges, kívül egyértelműen, belül némiképp kiszáradt. Pedig íze
amúgy ígéretes lenne. Nem emeli a tányér színvonalát a néhány szál, hervatag
ruccola levél sem. A Bolyki merlot talán többet érdemelne, illatos, mindent
tud, ami egy merlot-tól elvárható.
Manga szűz, körtével, lateralisan a rizottó.
A mangalica szűz körtével könnyű fogásnak
ígérkezik. A körte állaga íze rendben van, minőségi darabok, semmi grízesedés,
csak roppanás. A szűz sütésileg rendben, szaftos, szép kéreggel. A fűszerezés
nagy kérdőjel, megkockáztatva, hogy a sózásról egyszerűen elfeledkeztek. A mellé választott rizottó íze nem hagy kívánnivalót, sajnos a rizs egyértelműen túlkészült.
Süllő, kecskesajtos lasagne.
A
bőrös süllőfilé hozza, amit egy süllőtől várhatunk, köretként a kecskesajtos
rakott tészta tökéletes. A tányért megint hervadozó ruccola levelek gyengítik. A
kiváló sajtkészítő, Sándor Tamás remekeiből összeállított tál ellenben nagyon
jó volt, friss kenyérrel, vajjal igazi korona egy vacsora után.
Sándor Tamás remekel.
A desszertek
közül a bisztrókrémes nehezen értelmezhető, tészta kosárkában finom
gyümölcsfagylalt, ízes öntettel, kissé túldozírozott tejszínnel (a tejszín
igazi).
Krémes (?).
A madártej epres, ízletes, a hab sem hagy kívánnivalót, a tálalás
ötletes. A pálinka teszt (panyolai kajszi, ribizli) eredményes, tökéletes
párlatok ezek.
Epres madártej.
A kávé langyosan, multis kávétejszínnel érkezik. Összességében
némiképp csalódottan távozunk, többet vártunk a helytől.
Kávé:-(
A konyha egyértelműen
gyenge napot fogott ki, az üdvözlőfalat, némely leves, köret és talán a hal
alapján a helyben feltehetően nagyobb potenciál rejlik. Erre predesztinálnának a jó ötletek és a minőségi alapanyagok is. A felszolgálás a pincér
igyekezete, kedvessége ellenére némiképp akadozott. Jó szívvel most nem merem
ajánlani a helyet, talán, ha valamikor visszakóstoljuk…
Zsálya bisztró: http://hotelaqua-eger.hu/zsalya-bisztro-etterem.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése