Kakukktojás, mert a nem túl szerencsésen összeállított
honlap alapján a látogató (a hozzám hasonló mindenképp) olyan eleganciát,
fényűzést feltételez, ami nem feltétlen illik egy nyaralás lezárásaként
elfogyasztott, rövid gatyás ebédhez. Kakukktojás, mert rossz nyelvek szerint a
Disznókő borászat hosszú évekig Mád, Encs és Tolcsva felé vitte a borkóstolókat
enni. Hogy jön ide a Disznókő? A Sárga Borház az ő éttermük, kézenfekvő lenne
itt táplálkozni a kóstolás után, vagy közben. Nyilván a koncepció is ez, séf
lecserélve, nézzük, az új seprű miként seper. A döntő lökést mégis az adta meg,
hogy tokaji vendéglátóink masszívan dicsérték az éttermet, elhessegették a
frakkért kiáltó megérzést, lévén, hogy ők munka, szüret kapcsán is többször
megfordulnak itt, neglizsé helyett amolyan ragacsosan, porosan. Döntöttünk.
Közelebbről nézve az épületet, a XVIII. századi kreáció valóban masszívan
sárga, de jól áll neki. Ősi földet taposunk, a Disznókő valamikor a Rákócziaké,
a borházat a Lónyayék formálták mai küllemére. Ma a picészet francia tulajdon,
esély talán a minőségi ételekre. Meleg lévén a kerthelyiséget szavazzuk meg, a
fák alatt kellemes árnyék, merevség elfelejtve. A benti hangulat kicsit retro,
de azért átjön az igazi étterem hangulat. Ebédidő ellenére csaknem teltház, a
két pincér mégis a helyzet magaslatán, felkészült, pörgős, talán picit
túlságosan is. Részünkről a sietség utazás okán indokolt volt, de a többi
asztalnál sem hagytak szusszanást az ételek között. Sofőr lévén csak a borlap
lapozgatása marad, a házi paletta mellett az összes nagy tokaji, egyéb hazai
borvidékek is mutatóban, minden tétel deciztetve is. Külföldről a tulaj francia
és portugál érdekeltségei, megfizethető áron.
Füsti harcsa.
Előételben megvizsgáljuk a
füstölt harcsakockát, salátával. A hal döbbenetes jó, optimálisra füstölt,
omlós. A saláta üde, enyhe citromos öntettel, úgy jó, ahogy van, nagyon ízlett.
A mangalicakolbász tatár már némiképp megosztó.
Mangatatár.
Íze nagyon eltalált, enyhén
csípős, friss, talán az állagán lehetne finomítani, darálás helyett aprítással.
A kenyér ropogós, omlós, házi gyártmány lehet, a zöldségek sem a Lidl polcáról valók. Főételben négyfelé
oszlunk, kételyek oszlanak el és merülnek fel. Lányom megvilágosul,
rádöbbentjük, a jérce csak a csirke egyik létezési formája, mondhatni, az
életút része, nem másik madár.
Pirított jérce.
Melle pirítva, grillezett zöldségekkel, fűszeres
tejföllel érkezik. A hús omlós, szaftos, nem hiszem, hogy csirkemellből ennél
többet ki lehet hozni. A zöldségek közt cukkini, padlizsán, hagyma, paprika,
valamennyi állaga, íze szakavatott grillezőt, minőségi alapanyagot sejtet. A
tejföl kövér, nem élnék ismét az elcsépelt multis hasonlattal.
Becsületes borda.
A mai napon még
egy konzervatív akad, rántott bordára voksol. Amint látszik, a hús méretes, még
a fényképről is lelóg, de inkább lényeg, hogy omlós, a panír hibátlan.
Hasonlóan a petrezselymes krumplihoz, parasalihoz. A krumpli rafinált dolog, a
legtöbb helyen a mai napig pocsék, pedig jó alappal, megfelelően készítve
frenetikus is lehet. Itt megszavaztuk.
Fogas.
Az általam választott fogasfilé ezzel
szemben sajnos ellentmondásos darab. A hal hozza, amit egy fogastól elvárunk,
az ördög a vivőanyagokban bújik meg. A petrezselyem hab erősen túlreprezentált
és a hab definíciót is alulról súrolja. A pórés rizottó nagyon jó ötlet a hal
mellé, ízében ezt sikerül is megvalósítani, de sajnos előjön az idehaza sajnos
annyiszor megtapasztalt rákfene, a túlkészültség. A rizsszemek erősen
málékonyak, al dente még nyomokban sem. Némi csalódás, amin azért túllendít az
utolsó főétel, egy grillezett sajt tál.
A csúcs.
Négyféle, önmagában is remek (füstölt,
érett, nagyon érett, kecskés) mádi sajt, perfekt állagban, non plus ultra
ízzel. A pincért megfogom, a sajttermelő kilétét nem tudjuk tisztázni. Áldassék
a neve. A saláta pirított tök és napraforgó magokkal, szolid öntettel tökéletes
kísérő. A nap kiemelkedő fogása.
Tejpite és az a fránya sorbet.
Desszertileg egy barackos tejpite, a barack
maga a természet, sajnos a citromos sorbet erősen olvadt és édes.
Gigapali.
A kemencés
túrós palacsinta egy (pontosabban két) gigász, a töltelék ízletes, de picit itt
is az édes felé hajló. A házi krémest a gyümölcsfagyi vitte valamennyire, a
krém sajnos íztelen, jellegtelen, a jól sikerült krémes lap többet érdemelne.
Krémes, mély nyomok nélkül.
Kiemelkedő viszont a mákos bobájka mákfagyival, a környéken a gubát nevezik így.
Hiányzik az egyéb desszertek édessége, a mák dominanciáját gyümölcsös öntet
enyhíti, ne szépítsük, újabb kiemelkedő darab.
Bobájka, alias guba.
A kávé mennyiségileg alsó
ristretto kategória, íze, hőmérséklete ellenben hibátlan. Az étterem
egyértelműen a „magyaros” fogásokban teljesít bravúrosan, ezekért biztosan
érdemes ide látogatni, esetünkben visszatérni. A fák alatt pedig jólesik
hátradőlni, a Disznókőt, a csodálatos présházat és a tájat vizitálni…
Mini, de finom ristretto.
Sárga borház:http://www.sarga-borhaz.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése