Érintőlegesen esett már szó róla, hogy a florentin – firenzei – jelző az európai gasztronómiában spenótos étket jelöl. Az eredet a királyi házak házasodási szokásáig vezethető vissza. A XVI. században a Mediciek felvilágosult udvart vittek Firenzében, ami kiterjedt a gasztronómiára is. Az aktuális pápa érdekeinek és aknamunkájának köszönhetően Medici Katalint 14 éves korában házasították össze az Orleans-i herceggel, aki később II. Henrik néven Franciaország királya lett. Abban az időben még a nők költöztek leendő uraikhoz, viszont Katalin az udvartartás jelentős részét, így szakácsát is magával cipelte. Így terjedt el Franciaországon keresztül Európában a spenót mellett az articsóka is. A franciák annyira megörültek ennek, hogy a spenótos ételek esetében a mai napig gyakran használják a florentin, á la florentine megnevezést. Azért a kép ennél picit árnyaltabb, lévén az olaszok nem így állítottak Medici Katalinnak emléket, ők az alla fiorentina elnevezést a valóban firenzei specialitásokra tartogatják (pl bistecca alla fiorentina, ami egy kiváló, pácolt, grillezett bélszín). Ennyi kis történelmi kitérő után hódoljunk ismét a spenót imádatnak, egy egyszerű, délutáni, könnyű, reduktív fehérbort kívánó tunkolós formájában. Az alapötletet egyik kedvencem, Váncsa István vetette papírra.
Florentin mártás
25 dkg friss spenótot blansírozok (ennek hiányában mirelitből is készíthető), lehűtök, kifacsarok, apróra vágok. Egy kis fej vöröshagymát, két gerezd fokhagymát aprítok, elkeverem egy kis pohár joghurttal, azonos mennyiségű majonézzel. Hozzávegyítem a spenótot, sózom, borsozom. Az ízek összeérésére érdemes szánni egy-két órát, ezt követően nincs más teendő, mint sós tortilla chipsszel tunkolgatni, fehérborunkat kortyolgatni. Ha esetleg közben Medici Katalin eszünkbe jut, az sem baj.
Lehet tunkolni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése