Rozé kacsamell, másképp

A bőrös kacsamell rozéra sütve a legjobb befektetett munka/finomság arányú ételek egyike, szerepelt már a blogon is. Az alapötlet hibátlan, nem szorul változtatásra, a munkafolyamat már nálunk is standardizált, salátával körítve gyakori vendég. A gyümölcsmártásokért nem rajongok, de bízva Váncsa István kifinomult ízlésében, egyik ötletéből kiindulva, azt némiképp módosítva elkészült egy gyümölcsös változat. A málna a viszonylag jól fagyasztható portékák közé tartozik, az alábbi recept szezonon kívül is felvállalható mirelit alapanyagból.

Rozé kacsamell, málnás vörösbor mártással (kétszemélyes adag)

A kacsamell előkészület a szokásos (bár az egyik példány jelen esetben számos tollmaradványából kifolyólag hosszasabb pepecselést igényelt). Bőrös oldalával kezdem sütni, 3 perc fordítom. A mellek mellé dobok két gerezd, vékonyra szelt fokhagymát, 2 evőkanál balzsamecetet, evőkanálnyi barna cukrot. Bőszen keverem, mert mindenáron karamellizálódni és leragadni akar. 3 perc elteltével kiszedem a húst, helyükre egy deci vörösbor és egy deci mirelit málna kerül. A melleket 8 percre forró sütőbe helyezem, bőrös oldalukkal felfelé. A mártást továbbra is intenzíven kiverem, a málnaszemek ettől szétesnek, a hőhatást fenntartom mindaddig, amíg érzem az alkohol párolgását. Ez idő alatt (pár perc) a mártás optimálisra sűrűsödik, ekkor leveszem a lángról, tetejére kis darab vajat dobok. A húst a sütőből kivéve öt percet pihentetem, szeletelem, megöntözöm a mártással. Köretnek zöldségféle kívánkozik, bébispenótot, vegyes salátát kevertünk, az alap vinaigrette-tel (jelen esetben mangó ecetet használtam) nyakon öntve. A mártás igazi nagy durranás, a málna, balzsamecet döbbenetes párost alkot, amit persze tovább bolondít a kisült kacsazsír. Remek darab, könnyű vöröset, komolyabb rozét bír el.

Kacsamell, málnamártás, salátával.