MÁKunk volt….

Ha a nagy Budapestre visz az út, célszerűen éttermet is keresgél az utazó. Abból pedig sok van. Könyvek, újságok, internet elő, mi is legyen az? A kör tisztul, öt versenyző marad a kalapban (régi vágyam, a Gundel korán kiesik, egybehangzanak a vélemények, régóta betegeskedik). Végül így jár a csillaggal rendelkező Onyx és Costes is, protokolláris okok miatt. A Nobut az én tengeri herkentyű fanatizmusom tartja versenyben, de meghajlok a női szakasz fenntartásai előtt, sikerül kettőre redukálni az esélyesek számát, a verseny így el is dőlt. A MÁK bisztrót a Gault&Millau az ország harmadik éttermének minősíti, döntőbb érv, hogy a konyhafőnök, Huszár Krisztián megfordult a pécsi (akkor még) Susogóban, dolgozott Várvizi Péterrel és sztázsolt a baszk Martin Berasategui-nál (három csillag). A spanyol konyha (Berasategui nyilván kikérné magának a titulust) nagy kedvenc, nézzük, mi jelenik meg belőle. Estére foglaltunk asztalt, a hely már ismerős a facebook-ról, persze a feeling nem visszaadható. Csendes utca a Lánchíd pesti oldalán, kellemes bisztró hangulat. Az étlap rövid, mégis mindannyian találunk kedvünkre valót. A borlap még áttekinthetően hosszú, ennek ellenére tesztüzembe helyezkedek, rábízom magunkat a pincérre. Jól teszem. Rendkívül szimpatikus, felkészült, mégsem tolakodó figura. Igazi profi, akivel első perctől kialakul az összhang, oldódik a feszültség (mert bennem ilyen helyeken pici mindig van). 

Bírtuk. A helyet. A feelinget. A mosolyát.

Alig kortyolunk a proseccóból, már asztalon a házi kenyér, mellette olivaolaj. Kezdetnek nem is kell több, tunkolás, szájban prés, hadd folyjon az olaj… Mert ez folyhat, remek fajta, tényleg olivából. Jön amuse boche is, zöldborsó lé, elképesztő friss ízzel, kupicában. 

Zöldborsó, az oliva csak a képen a háttérben.

Az étlap felépítése egyszerű, néhány leves, pintxo, főétel, desszert. A pintxo baszk nómenklatura, szó szerint fordítása tüske, a baszkok nagy kedvencének, a miniszendvicsnek tartozéka, az összetevők rögzítője. (Többen kritikát fogalmaztak meg, miért a név, amikor itt nem is erről van szó. A válasz lehetne hosszú is, de egyszerűen csak. És ez így jó.) Tágabb értelemben pár falatnyi előételt takar. Vágjunk bele. Leves fronton galamb consommé és zöldalma rebarbarával. A consommé persze, hogy francia, igazából flancos húsleves. A flancot úgy érik el, hogy a kész húsleveshez tojásfehérjéből, darált húsból, apróra vágott zöldségekből álló mixtúrát öntenek, folyamatos keverés mellett felforralják, majd gyöngyöztetik. A keverék a leves tetejére úszik, „kiszívja” belőle a zsírt, zavaros elemeket. Ez így egyszerűen hangzik, de Escoffier hosszú oldalakon tárgyalja a különböző változatokat… Itt viszont biztosan képben vannak, a koncentrált, de könnyű, tiszta ízt megbolondítják még friss zöldekkel, pok choyyal (bordáskel, a káposzta kínai rokona). 

  

Galambom....

 

Az almalevest nehéz jellemezni, simán három csillagos alkotás ez, almáskert, ahol rebarbarák is lengedeznek, az anti-gyümölcslevesest is elbűvöli. 

Zöldalmaleves.

Aggasztó gondolat, fokozzák még ezt, vagy máris a csúcson és innen már csak lefelé? Fokozzák… Pintxo téren háromfelé oszlunk. A vargányás krumpligombóc tökéletes gnocchit takar, a libamáj marinált, füstölt fürjtojással az egyik legszebben készített máj, amit valaha kóstoltam. De a nagy ötlet mégis a borjúláb marinált articsóka szívvel. Talán sou-vide, de lényegtelen. A hús szétolvad, az articsóka roppan, a pincér mosolyog, tudja, hogy a zsebében vagyunk. És igaza van. 

Vargányás gnocchi.

 

Libamáj perfektül.

A legjobb borjúláb.

Jöhetnek a főételek. A kevésbé bátrak maradnak a báránynál, esetemben egyértelmű, hogy a galambmell jöhet csak szóba. Alig átsütött, rare verzió, de jól áll neki, ahogy a kadarka is. A köret simul, elvileg krumplis, de ez mindegy. Az ízek harmóniája átlényegít úgyis mindent. 

  

Galambom, galambom...

A bárányoldalas tökkel, kapribogyóval érkezik.  A tököt általában mérsékelt lelkesedéssel kezelem, viszont ez itt megint olyan tiszta ízkoncentrátum, hogy szó bennszakad. Mit csinálnak ezek?!?!?!  Hogy lehet ilyet főzni?!?!?!? 

  

Bárányoldalas, tök jó tökkel.

 

Hangulat tovább emelkedik, a borok simogatnak, a gyomor boldogsághormonok kiáramlására ad utasítást. Desszertünk sportszelet. Nem, nem a szatyorból, viszont eperrel és mogyoró fagyival. Visszafogott, harmonikus, csúcs csoki és ennyi. Ha bontogatnám, akkor pedig cukrászremek, méltó az előzőkhöz. 

Sportszelet a MÁKból.

Búcsúzásként még pöttynyi, hasonlóan remek piskóta és fehércsoki. A nem fehércsoki rajongók is behódolnak. 

Elköszönnek:-(

Sorrend persze nem áll fel, de a meghatározó éttermi élmény nem megkérdőjelezhető. A MÁKban ráadásul megvan az, ami a jó kaja mellett sem árt. A hangulat. Köszönet érte a teljes csapatnak.

Elérhetőség: http://www.makbistro.hu/
A facebook-on jóval aktívabbak, a csodálatos ételfotók miatt is érdemes rájuk tekinteni:

http://www.facebook.com/#!/mak.bistro