Villa Medici – nonmedicinális megközelítés
A Mediciek nevét sokan választják cégük reklámjául. Talán
azért, mert eleganciát, kifinomultságot és profizmust társítunk hozzá. Persze
van, aki joggal, de vannak, akik anélkül teszik ezt. Jelen Medici Magyarország
hosszú évek óta egyik legjobb éttermét takarja. A címek, elismerések hosszan
sorolhatók, ha csak a mértékadókat nézzük, tagjai az Európa nívós éttermeit
tömörítő Chaine des Rotisseurs (http://www.chaine.hu
) szervezetnek, az idén már Magyarországról is kiadott Gault&Millau 13
ponttal, egy sapkával jutalmazta (a Gault&Millau-ról egy későbbi
bejegyzésben részletesen) őket. Az étterem a veszprémi állatkert bejáratának
közelében található családi vállalkozás.
Villa Medici.
A 24 szobás szálloda két gasztronómiai egységet is
működtet a hotel területén, egyikük a célba vett Medici, mellette található a
Nosztalgia kisvendéglő, ami a magyaros ízek ápolását tűzte zászlójára.
Villa Medici étterem.
A Medici
étterem talán leginkább fúziós konyha, olasz, francia, magyar
jellegzetességekkel. Az alapanyagok részben helyiek, részben osztrák
beszállítóktól érkeznek. A csapat stabil, hosszú évek óta együtt dolgozik, a
konyhafőnök Amrein Csaba (a Magyar Konyha 2012 január-februári számában
hosszabb cikk olvasható róla). Családi okokból Veszprémben járva teszteltük
(vagyis inkább élveztük) az éttermet. A környezet rendben van, az udvar szépen
ápolt, a május eleji kánikulára tekintettel itt foglalunk helyet. Az asztalok
közt kis mesterséges tó, a fák alatt kellemes árnyék. Az étlapon rövid, jól
összeválogatott ételsor, háromféle (business, magyaros ízek, degusztációs)
menüvel. A degusztációst választom, a többiek révén mást is tudok kóstolni. A
személyzet profi, pillanatok alatt terítenek, elsőként helyben sütött
házikenyér érkezik. A kenyér köményes, friss, a vaj még kicsit kemény. Amuse
bouche-ként mangalica sonka és padlizsánkrém. Utóbbi annak ellenére remek, hogy
nincs szezon (pincéri infó alapján az egyik szakács erdélyi, a „vinetta”
tényleg az ő specialitásuk). A sonka állaga minőségi, leheletnyit talán sós,
de a házi kenyérrel remek falat. A tányért balzsamecet és a később – picit
talán sokszor is – visszatérő rózsabors díszíti.
Amuse bouche.
Az első fogás bélszín, lazac
és szarvassonka carpaccio olivaolajjal ruccolával. A húsok tökéletesek, az
oliva jó minőségű, a díszítésben megjelenő krumplis chips roppanós, összességében remek
tányér. Egy feltörekvő szekszárdi pincészet, a Merfelsz kékfrankos roséját
kínálják hozzá.
Carpaccio.
Levesként szarvasgombás csicsókakrém érkezik, füstölt
kacsamellel. A leves tisztességesen megcsinált, extrák nélkül. A szarvasgomba
viszont friss, illatos, jól harmonizál a csicsókával. A kacsamell kicsit
megizzadt, mire az asztalhoz ért, talán korán vették ki a hűtőből. Íze
viszont feledteti ezt, nyilvánvalóan kézműves, lágyan füstölt portéka.
Szarvasgombás csicsókakrém.
A
következő fogás igazi telitalálat, házi fekete fehér ravioli lazaccal töltve,
mascarponés ánizskapormártással. A fene tudja, hogy hozták össze a tésztán a
színkombinációt, ráadásul tökéletes állagúra főzték, benne a lazac is mívesebb
fajta lehet, a tészta önmagában is
megállná a helyét. A mártás fenomenális, az ánizs pont annyit tompít a
kaporízen, amennyi szükséges. Kísérője a Légli 333, ami irsaiból, zenitből,
muscat ottonelből és rizlingszilvániból álló cuvée. A 333 azt hivatott
jelenteni, hogy mindig az év ezen napján kerül piacra. Nekem erősen az irsai
dominál, de ez ízlés dolga.
Ravioli.
A halas vonalat folytatva banánlevélben gőzölt
pisztráng érkezik karfiolpürével, jázminrizzsel, csillagánizs mártással. A hal
friss, nagyszerű állagú, hasonlóan a rizshez. A mártás kicsit könnyűre
sikerült, a hal elbírna többet is. A karfiolpüré jóváteszi ezt, habos, jól
ízesített. Illik hozzá a Lesence chardonnay, illata nagyon virágos, kellemes.
Pisztárng, extrákkal.
Áttérünk a következő húsos fogásra, őzgerincfilé édesburgonya krokettel,
pisztáciás-kakukkfüvel cseresznyeraguval. A húst médiumra kérjük, így is
érkezik, tökéletesre sütve, igazi remekmű. A ragu is eltalált, a cseresznye –
kakukkfű párosításilag telitalálat, bekerült a megvalósításra váró tervek közé.
A krokett állaga cseppet talán tömör, ugyanakkor egyértelműen frissen készített
változatról van szó, a mirelit árusok
nem itt fognak meggazdagodni. Borilag is a csúcsra érünk, Heimannék merlotja
segítségével. Illatában bőven jelennek meg gyümölcsök, a szilva, erdeiek
méltó kísérői az őznek. Igazi hátradűlős, „jól érzem magam, boldog vagyok”
feeling.
Medium őzgerinc.
De még nincs vége, a desszerttel is tudnak meglepetést okozni. Ugyan
„csak” egy jól készített créme brulée, de a csavar itt is megvan, mellé
kecskesajt jár. Friss, omlós, a tetejére kevés narancsos cukrot
karamellizáltak. Telitalálat. Borilag persze Tokaj, a Degenfeld késői szürete,
Fortissimo néven. A tokaji alapfajtákból komponált cuvée, a hárslevelű illata,
mézesség mellett élénk savakkal. A csapat nőtagjai körében is osztatlan
elismerést arat. A degusztációs menünek ezzel a végére értünk, csaknem hibátlan ételsor ez, nem csalódtunk,
sőt…
Créme brulée, kecskesajt.
Amit még kóstoltunk: Vargányakrémleves. Évek óta az étlapon szereplő,
libamájjal készülő fogás. Picit talán sűrű állagú, a máj és a gomba csodás
harmóniája viszont mindent visz. Balatoni fogas kucsmagombával, medvehagymás
pürével, spárgával, hollandi mártással. A hal tökéletes, bőre roppan, húsa
ruganyos, ez biztosan nem pangasius… A kucsmagomba rességét nem sikerült
megőrizni, íze viszont rendben van. A medvehagymás püré, spárga is jól készült,
a mártás könnyű, enyhén pikáns. A hal önmagában is orgazmus, a kísérőkből
lehet, hogy a picit kevesebb több lett volna.
Fogas a csúcson.
Crepes Suzette – francia apró
palacsinta – vanília fagyival. A fotók és fogyasztó kedvéért többször is
flambírozva, talán ez vitte el a fagyit, a palacsinta viszont rendben volt
(nem vagyok rajongó).
Flambírozás után.
Csokitorta, megoszlottak a vélemények. Könnyű, többféle
csokival ízesített, hibátlan tésztájú, de volt, aki kissé édesnek találta
(ráadásul nem én!!!:-))
Csokitorta, Villa Medici módra.
Az este végén még kávéteszt. Nekem kicsit hígra főzött,
ízileg amúgy rendben van, itt is megmutatják a műanyag tejszínt, de érkezik
kiöntőben is:-).
Fekete, feketén.
Búcsúképp még meggylikőrrel, szilvapálinkával lepnek meg,
mindkettő tökéletes. A felszolgálás végig figyelmes, ugyanakkor nem tolakodó,
óriás borsőrlőjüket is kérésre bármikor bevetik. Nagyon jól éreztük magunkat,
gratuláció az egész csapatnak, vesszenek a mirelitek, újramelegítettek,
zacskósok, porosok!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése