Már maga a szó is szép. Főzelék. „Növényi részekből készülő,
főzött, sűrűbb étel.” Bizonyos formáit tarthatjuk hungarikumnak, de semmiképp a
rántásban úszó néhány szem zöldborsót, vagy takarmány tököt. Ha
végigzongorázzuk a régmúlt idők szakácskönyveit, már az 1695-ben először
kiadott Tótfalusi Kis Miklós jegyezte – az első magyar nyelvű, nyomtatott –
műben is előfordul, igaz, ott még „vajas étkek” címszó alatt. A „tök téjjel”
például tejben főtt, szitán áttört tök, habart tojással. Ebből a változatból
szerencsére kevés a mai napig megmaradt, sokan főzik tejben a tököt. Ismeri már a sűrítést, amire –
kihangsúlyozottan kevés – morzsát, vagy rántást („lisztlángocska”) ajánl. A
Czifray 1829-es kiadásában 23 főzeléket találtam. Számtalanszor hangsúlyozza,
hogy a zöldséget ne főzzük szét, továbbá, hogy a mártás funkciója nem a
szaporítás. Magyar Elek, Csáky Sándor és Kugler Géza is hosszasan, tucatjával
tárgyalja a főzelékeket, általában habarva, vagy vékonyan staubolva, főzőlének
gyakran húslevest használva. A vastag
rántás a II. világháború után lopózott be a magyar konyhákba, feltehetően a
sógoroktól. A húslevest, alapleveket felváltották az egyen Vegeta ízű
leveskockák, a friss zöldséget pedig az egész évben vásárolható mirelit
termékek. A zöldborsó kivételével azonban egyik zöldség sem őrzi meg
természetes ízét lefagyasztva! Friss, főzeléknek alkalmas – igaz, mindig más és
más – zöldség pedig egész évben vásárolható! Természetesen a rántásnak,
staubolásnak (behintés, liszttel szórás) is helye van a konyhában, de most
következzen egy anti-staubolós recept az ellenoldalról. Az ötlet Mogyorósi
Gáboré (Laci! Konyha!). Köretnek az ajánlottak (hal, húspogácsa, bevert tojás) helyett zúzapörköltet
választottam.
Tökfőzelék (négyszemélyes adag)
Az alaprecept salottát használ, én friss zöldhagymát
választottam, melyből 3 szálat (kevés zölddel együtt) karikázok, olivaolajon
megfuttatom. Öntök rá 4 cl száraz vermutot, 1 dl olaszrizlinget.
Folyamatosan kevergetve a levet csaknem teljesen elforralom, közben nagyokat
szippantok a párolgó alkoholból. Felöntöm 2 dl csirkealaplével, kevergetve harmadára
sűrítem. Lehúzom a tűzről, összekeverem 1,5-1,5 dl tejjel, tejszínnel,
friss kaporral (8-10 szál). Ettől kezdve a hőmérsékletet alacsonyan tartom,
forrás kerülendő, 60-70 °C az ideális 30 percen keresztül. Ez alatt kilós,
zsenge tököt hámozok, magtalanítok, spagettire vágom, vagy reszelem. Sózom,
borsozom, meglocsolom kevés ecettel (az eredeti recept szusiecetet ad meg, de
ez helyettesíthető jó minőségű fehérborecettel, az ipari, kémiai után
előállított verziók nyilván kerülendők). A tök 5 percet tartózkodik a pácban.
Ez pont elég idő arra, hogy a tejes vivőanyagot leturmixoljam, átszűrjem,
ízesítsem (só). A mártást visszamelegítem 70 °C környékére, belehelyezem az óvatosan
kicsavart tököt, 5 percet állni hagyom benne, tálalom. A remek tökös, kapros
jelleg mellett megjelenik a redukált alaplé íze is, könnyű, ízletes darab, kár,
hogy nem én találtam ki… A zúzát csirkéből, hagyományos módon, Gundel Károly
útmutatása szerint készítettem.
Anti-tökfőzelék zúzával.
Alapötlet innen: http://buvosszakacs.blog.hu/2010/10/06/tokfozelek_liszt_nelkul
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése