Halvány, gyerekkori emlék sejlik fel a fura, pirosas
szárakról és a belőle főzött kompótról. Nem szeretem a kompótot. De a
rebarbarából – szerencsére - nem csak kompót készülhet. Etimológiailag
vizsgálva, nem Barbara újrázásáról van szó, pusztán a
latin botanikai név (Rheum rhabarbarum) szolgai tükröztetése, annyit
tesz, mint a barbárok gyökere. A keserűfűfélék közé tartozik, ily módon a sóska
rokona. Eurázsiából származik, a kínaiak már évezredek óta használják gyökértörzsét
gyógyászati célra. Európába feltehetően a hunok közvetítésével került, a
konyhákban azonban csak a XVII.-XVIII. század környékén jelent meg. Aki már
harapott nyers szárába, tudja is, miért. A cukor nélkülözhetetlen a
fogyaszthatóvá tételhez. Vele azonban csodákra képes. Étkezési célra a
levélnyél használható, ebben is megtalálhatók az enyhe hashajtó hatású
antrakinonok és a savanykás ízért felelős oxálsav. A korosabb levélnyelek külső
rétegét a spárgához hasonlóan célszerű lehántani, a fiatalabb példányoknál ez
nem szükséges. Az oxálsav miatt készítésénél az alumínium edény kerülendő,
megfeketíti. A savanykás és édes mellé kézenfekvő egy kis erőset vegyíteni, a következő módon:
Pusztán ennyi.
Rebarbarás ruccola, szűzzel (kétszemélyes adag)
Fiatal szárból három darabot tisztítok, karikázok. Kis
serpenyőben evőkanálnyi barnacukrot karamellizálok, hozzáadok egy teáskanál
vajat, egy friss, karikázott chilit, körömnyi, szálra vágott friss gyömbért.
Átforgatom, beledobom a rebarbarát, kettőt rázok rajta, sózom, borsozom és
lehúzom a tűzről. Langyosan összekeverem maréknyi ruccolával, hirtelen sütött
szűzzel tálalom (de csak rosé kacsamell hiányában, hogy a fene essen a Metróba,
épp nem volt). A fanyar-édes jól összeáll a gyömbérrel, a chili további
izgalmat visz a történetbe. Üdítő, könnyű, nyári szösszenet, kipróbálásra
érdemes. Mellesleg ez volt a 100. blogbejegyzés. Nem hittem, benne, de így alakult:-)
Barbárok gyökere a szűzzel.
Alapötlet: http://www.beatbull.net/hun/0399.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése