A kérdésre részemről egyértelmű igen a válasz, a jó
minőségű, friss ízletes vargánya esetében mindenképp. Sajnos a spanyol viaszt
megint nem én találtam fel, nem is volt más dolgom, mint a megfelelő
alapanyagok beszerzése és a recept személyre szabása. Kedvenc gombásnénimtől
(és szúrós szemű lányától) gyönyörű, hibátlan, illatos vargányákat sikerült begyűjtenem.
Kvázi tökéletes vargányák.
A tészta koprodukciós, kézi verzió, a tökéletestől még messze
vagyunk, de egyelőre a gépre fogjuk. Gombából sosem elég, következzék hát a
diós verzió és egy újabb bizonyítéka annak, hogy a megfelelő minőségű,
elkészítésű vargánya kvázi orgazmus… A pucolásnál itt is óvatosan, mosdatás
kerülendő, elég a földdarabok lekaparása.
Vargányás tagliatelle dióval, rozmaringgal
Evőkanálnyi (4-5 dkg) vajon két, karikázott zöldhagymát
futtatok, rádobok 40 dkg karikázott, szeletelt vargányát. Méretes serpenyőt
választok, a párolódás itt sem célszerű, inkább piruljon a gomba. Sózom,
borsozom, 3-4 rozmaring ágat helyezek mellé, 10 perc alatt megpuhul, lepirul.
Sajnos, az illatot nem adja vissza...
Az ágakat eltávolítom, hozzáadok kis doboz mascarponét, 1,5 dl tejet, a tészta
főzőlevéből két evőkanálnyit, óvatosan elkeverem, egyet rottyantok rajta.
Kóstolom, szükség esetén sózom. Maréknyi dióbelet megpirítok (ha akad pekán dió, talán még jobb). A tésztára
mártást, erre dióbelet és parmezán forgácsot pakolok és hátradőlök. Esetleg
segítségül hívok egy chardonnay-t, vagy rosét. És már tervezem a következő
gombavásárlás idejét.
Frenetikus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése