A gombákban az is szép, hogy legtöbbjük jellegzetes illattal
rendelkezik, ami aztán fantáziát mozgat, ötleteket ad. A róka (nem a
súlynövelési céllal beáztatott) képes mutatni egy diszkrét, barackos illatot,
amihez már csak bort kell választani és gyümölcsöt szerezni. Testvérem
biodinamikus gazdálkodásának, széles látókörének, hiánytalan szakmai tudásának
köszönhetően már ebben a kora nyári időszakban is prezentálta az elvárt
őszibarackot, így készülhetett el az alábbi kreáció. A gomba intenzitását
elnyomni nem kívánván mérsékelten ízesített gnocchi, alapfűszerekkel ellátott
szűzpecsenye került mellé.
Őszibarackos, tejszínes rókagomba ragú (kétszemélyes adag)
Jó adag (4-5 dkg) vajat olvasztok, rádobok 2-3, karikázott
zöldhagymát, ugyanennyi, vékonyra szelt fokhagymát, futtatom. Amint jön az
illat, hozzáadom a rókagombát (Nagyobb darabok szeletelve, kisebbek egyben,
mennyiség 25 dkg, mosás nincs, csak a szennyeződések lekaparása. Nagyméretű serpenyőt használok,
terüljön szét a gomba, ellenkező esetben csak párolódik, nem pirul). Sózom,
borsozom. Néhány perc hőkezelés után hozzáöntöm a bort, ami célszerűen illatos,
de száraz fehér, az én választásom tokaji sárgamuskotályra esett. Elpárologtatom
a bort, hozzáöntök 2 dl
főzőtejszínt, átkeverem. Két kisebb őszibarackot hámozok, kockázok, belekeverem
a mártásba, durvára aprított friss petrezselyem társaságában. Lehúzom a tűzről
és várom, hogy megehessem. Persze előbb még kóstolok, a barack függvényében
kevés só még szóba jön. Célszerűen erre az időre készül el a gnocchi és a hús.
A gnocchinál az alapreceptet használom, de a vízből kivéve olvasztott vajba
forgatom, tetejére friss, durvára vágott bazsalikomot aprítok. A szüzet a
szokásos módon sütöm. A gomba íze kiegészülve a pikáns barackjeggyel, redukált
alkohollal figyelemre méltó, mondhatni, eteti magát.A bor már nehezebb kérdés, ásványos és hordós fehér biztosan nem minősül hibának.
A róka, a szűz és a barack.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése