Balaton – északi part. Kicsik és nagyok. Part II.

A Káli-medence csendes zugában, Mindszentkállán egy csinos parasztházban találván szállást adódott a lehetőség a csillagtúraszerű étterem látogatásra. A nagyokról már esett szó, következzenek a „kicsik”. Két igazi régiós, valamint családi vizitálás okán egy csopaki egység. Mindhárom szerepel a hazai gasztró térképen, a Kővirágot a Balaton part legjobb éttermei közé sorolják, a Söpteit pedig a Dining Guide teszi a Top 100 hazai közé. Sajnos, közös jellemző, hogy a viszonylag magasra pozicionált ételekhez a szerviz nem tud felnőni, két helyet a semleges, a harmadikat pedig a lelkes amatőr jelzővel lehet talán a legjobban jellemezni. Senki ne higgye, hogy pusztán hedonizmus uralta ottlétünket, a Káli-medence rengeteg látnivalót tartogat. A reklámfronton terjedő „magyar Toszkána”, „magyar Provance” azért erős túlzás, az infrastruktúra, gondolkodás ettől fényévekre van, de a hely kétségkívül szerethető. Az éttermi élmények előtt néhány gondolat a lassan legenda kategóriát ostromló Káptalantóti termelői piacról. A hely mindössze 7 éves múltra tekint vissza, Harmathy Ildikó, a terület tulajdonosa álmodta meg. A miliő messze nem európai, poros, zsúfolt, keszekusza, a hatóságok vegzálják is elégszer, ettől még érdemes vizitálni. A számtalan külföldi miatt magasra pozicionáltak az árak, de a bolhapiacon, régiségek és nívós gasztró termékek között ki-ki találhat kedvére valót. Rövid látogatásunk során Kalláék kiváló sajtait kóstoltuk, de a lekvárok, olajok, ecetek, disznóságok, füstölt halak komolyabb bevásárlást is lehetővé tesznek. Kihagyhatatlan – előtte idegesebbek vegyenek be nyugtatót. Feszültségünk csillapodván jöjjenek hát az éttermek. A szomszédos település, Köveskál, két reprezentánst is felvonultat, a látogatást célszerű összekötni a Káli Kövek borászat látogatásával, Rezeda névre hallgató rizlingválogatásuk kiemelkedő, az egyik legszebb hazai termék.

Kővirág, Köveskál

Látványban már-már Taubenkobelt idéző panzió és étterem, a helyfoglalás erősen ajánlott. A kerthelyiség hangulatos, étlap nincs, a körben elhelyezett táblák némileg túlzsúfoltak, nehezen olvashatók. A teltház gyorsan kialakul, ettől – legalábbis részünkről a benyomás egyértelmű – a háromfős pincércsapat gyorsan kedvét veszti. Komolyabb hibát ugyan nem vétenek, de az a kis plusz… Az hiányzik. 

 

Sajtkrém, rózsabors hangsúllyal.

Az előételnek választott sajtkrém némileg túlteng a rózsaborstól, a feltüntetett aszalt paradicsom pedig alul reprezentált, ellenben a sajtkrém ízletes, optimális hőfokú. A ház boraként ajánlott rozé a régiós várakozásokat felülmúlóan kellemes. 

 

Tehénből grillezve.

A gyümölcslevest kóstolója ízletesnek titulálja, nálam ez az étel öröktől fogva a ronda és nem finom kategóriában szerepel. A grillezett tehénsajt remek alapanyagot valószínűsít, a készítés is tökéletes. 

 

Végre egy ehető csirkemell.

A csirkemell szaftos, a kuszkusz pont elégségesen kapris-fetás-paradicsomszószos, minőségi fogás ez is. Nem lévén nagy bélszín fan, kicsit bizalmatlanul tekintek a jobb híján választott csíkokra, de a véresre sütés tökéletesen sikerült, a juhtúrós dödölle pedig egyszerűen fantasztikus. 

 

Juhtúrós dödölle, elbújva.

Komolyabb borkíséretre vágyván a közeli Liszkay pincészet cab sav-jára esik a választás. Jó kis meggyes portéka, szerettem. A kacsacomb közel optimálisra sütött, értékéből némileg levon a szükségesnél nagyságrenddel több maradvány tollazat. 

 

Tollas kacsa.

A puliszka rendben van, a barackos barnamártás pedig igazán nagy durranás. A kávé korrekt, a pálinka kínálat minőségi. Sokra hivatott hely, igazi magaslatra talán a némileg barátságosabb felszolgálás emelhetné.

Káli Art Inn, Köveskál

Kvázi a Kővirág szomszédságában, a főúton elhelyezkedő étterem és panzió. Ha akkor Taubenkobelt emlegettem, itt a Taubenkobel 2. Gyönyörű, rendezett kert, friss zöldségekkel, Wimbledont (persze csak a torna elején) idéző pázsittal. 

 

Amuse.

Foglalni kötelező, étlap nincs, estére négy fogást készítenek. Amuse bouche is érkezik, némiképp minimalista tálalásban. A kecskesajttal töltött ruccola virág dióval így is kiváló. 

 

Nyelves dinnye.

Amint az ötletesen variált, pármai helyett füstölt marhanyelvvel tálalt sárgadinnye is. Kiemelkedő fogás a füstölt paprika krémleves, kolbász chipssel. Már-már megkönnyezem a gyönyörű étkészletet, anno nagymamám tálalta testvérében a vasárnapi ebédet.

 

Füstölt paprika krémesítve.

A főfogás egyben sütött szűz, gnocchi, grillezett zöldségek. A szűz szaftossága optimális, kevesen tudják így elkészíteni. Némiképp rátelepszik azonban a túldózírozott rozmaring. A gnocchi hibátlan, amint életem legjobb barackos pitéje is. 

 

Megettük.

Az egyik legjobb pite evör.

Kávé, pálinka rendben. A felszolgálás itt meríti ki a lelkes amatőr fogalmát, természetéből adódóan hibákkal. Profi gárda mellett az étterem nagyon magasra juthatna….

Söptei Pincészet és Étterem, Csopak

Rokonlátogatás okán a bázistól kicsit messzebb kalandozva térünk be, a Top 100 elvileg garanciát jelent. Felturbózott présház, hangulatos terasszal, remek kilátással a szőlőhegyen. A felszolgálás semleges, a borkínálat a pincészet portékáira épül, azokat borsos áron méri. Elmondás szerint a fogas balatoni és friss, ami később be is bizonyosodik, az elkészítés már problémásabb. Az étlap tízegynéhány tételes (a neten nem érdemes nézni, mert ott a 2008-as verzió érhető el). A vargánya krémleves állagra hibátlan, ízében az eltúlzott kakukkfű dominál, vargányán kívül pedig feltehetően más gomba is került bele. 

 

Sajtok.

A sajttál minőségi, a sajtok eredetére sajnos nem kapunk választ, a savanyított hagyma szuper. A kacsamájkrém ízletes, a retro tálalás sem ront ezen, a kenyér sajnos gyenge ipari darab. 

 

Nagyi kacsamájkréme.

A design feltűnik a marhanyelv tányéron is, ettől még nagy kedvenc, nálam lever minden iberico-t, avagy pármait. A mangalica karaj közel tökéletesre sütött, a kolbászos gersli rizottó szenzációs, a nap legjobb fogása. 

 

Mangakaraj, kóbászos gersli.

A szarvaspöri rendben van, a szalvétagombóc némileg száraz, de a kovászos uborka bőven ellensúlyoz. Ízletes a rántott tarja, az igazi csúcs a római köményes káposztasaláta, önmagában is remek. A paradicsomsaláta gyenge balzsamecettel nyakig locsolt, felejtős. 

 

Rántott nyak, szuper sali.

Ahogy a fogas is. Kár érte, mert érződik, hogy friss, ízletes halról van szó, sajnos a minimális sózást sem kapta meg, a cukkinis rizottó pedig kiszáradt, ráadásul a hozzáöntött alkoholból is jelentős hányadot megőrzött. A csokis süti finom, a málna fagyi maga az őserő, kiváló, friss ízzel. A kávé középkategóriás, a pálinka kínálat rendben van. Részünkről a „kicsik” közt bronzérmes.

 

Minőségi fogas, íztelenül.

A rövid kitekintés totált nem nyújthat, de a vizitált éttermek bármelyike jó szívvel ajánlható a gasztronómia iránt kicsit is érdeklődőknek.

Baricska Csárda – avagy mégsem reménytelen a Balaton?

A Chianti étterem vizitálásakor értesültünk róla, hogy bábáskodásuk mellett újra nyit a füredi Baricska Csárda. Kistücskös viszonylagos rossz emlékeink miatt nem volt kérdés, hogy az első adandó alkalommal a vízparton ez a hely lesz célkeresztben. Igazi matuzsálemmel állunk szemben, az elfogadott kezdet 1811-re tehető, de bizonyos iratok alapján talán már a XVIII. században is működhetett. A csárdák virágkora is ekkorra tehető, a forgalmas utak mellé települtek, lehetőleg a közigazgatás által nehezen ellenőrizhető területekre. A közlekedés átalakulásával nagy részük bezárt, a maradék kvázi étteremként funkcionál, a csárdákhoz a közgondolkodás a magyaros ételeket köti. Az épületet 1970-ben alakították át, jó idő esetén a kerthelyiséggel együtt 720 fő egyidejű befogadására képes. A csárda részben új telepítésű szőlőültetvényen található Füred szélén, de gyalogosan is egyszerűen megközelíthető. A kerthelyiséget comb vastagságú szőlőtőkékből futtatott lugas fedi, látványnak sem utolsó. 

A Baricska.

A kilátást a tóra sajnos némiképp degradálja a szépnek semmiképp sem nevezhető Marina Hotel. Forró hétvégén érkezünk, jó döntés volt az előzetes asztalfoglalás, a kerthelyiség csaknem telített. Szimpatikus pincért fogunk ki, kezdetnek Konyári Lolipop gyöngyöző borát ajánlja, rosé kivitelben. Kellően hűtött, málnás, epres, a kánikulában jó választás. Dacára a csaknem telt háznak, a rendelésre is hagynak időt, sürgetésnek nyoma sincs. Az étlap hosszúsága optimálisnak is nevezhető, ötféle előétel, négy leves, tizenegy főétel, öt desszert válaszható, háromszereplős napi ajánlat mellett. Zömmel a klasszikusok, legtöbbjük némi rafinériával megbolondítva. 

 

A kacsamáj, a zsír még tartja magát.

 Előételnek hideg kacsamájat választunk bodzás hagymasalátával és grillezett sajtot padlizsánkrémmel. A sajtok jó ismerősök, Sándor Tamás remekei, jól áll nekik a grill, könnyű, zöldfűszeres öntettel. A padlizsánt thermomixen engedték át, habos, krémes, enyhe füst, könnyű citrus járja át. Nekem némileg hiányoznak belőle a padlizsánmagok, de ez abszolút szubjektív. 

 

Grillezett sajt a Bükkből, padlizsánkrém.

A kínált négyféle házikenyér igazi csemege, a hagyományos kovászos változat viszi a prímet. A kacsamáj tálalása ötletes, a hagyma jól megfér a bodzával. A meleg a zsír ellen dolgozik, de kenyérrel tunkolva is kitűnő. A ház borát kóstoljuk, Jásdi olaszrizlingje a szomszédból. Friss, cseppet ásványos, itatja magát. Leves fronton kovászos uborka érkezik krémesítve, jó ötlet a mellé kínált kapros zsendice. Üdítő, friss fogás. A környékről beszerzett Kalla Roland kézműves, enyhén füstös fetáját zöldsalátával, aszalt paradicsommal kínálják. A kevesebb ez esetben talán több lenne, a kiváló sajtot és paradicsomot gigantikus salátamennyiséggel kísérik. A Kalla sztori érdekes, irigylésre méltó, bővebbet itt. Főételben fogast, szarvascombot választunk. A fogas visszás dolog, amennyit a vendéglők naponta eladnak ezen a néven, annyi halat egész évben nem fognak ki a tóból. 

 

Fogas, burgpür, petrezselyemszósz.

Pincérünk szerint ez itt valóban balatoni, hihetőnek tűnik, a friss, tökéletesre sütött hal kétségtelen fogas jegyeket hordoz, bőre minden képzeletet felülmúl. Jól megy mellé a petrezselyem szósz. A köret egyszerű krumplipüré, a jó fajtából, némi bébispenóttal. A másik főételhez hasonlóan a köret mennyisége itt is gigantikus, nem is tudunk vele megbirkózni. A hal mellé egy újabb csopaki, a Guden kisbirtok olaszrizlingje. Jócskán ásványos, mégis, meglepően harmonizál a hallal. A szarvascomb sousvide, minden ízanyagát megőrizte, állaga hibátlan. Az erdei gombás szósz szekfű gomba alapú, enyhe füsttel, jó minőségű tejföllel. Az enyhén zelleres, füstös krokett telitalálat, bár a mennyiség nekünk itt is túlzott. 

 

Szarvascomb, zellerkrokett.

Jásdi merlotja egyszerre csokis és gyümölcsös, jó választás. Az este egyetlen apró szerviz malőrje itt adódik, a főételeket másik pincér szállítja, a borajánlat elmarad, de csak néhány percre, gyorsan helyrehozzák a csorbát. Ezek a borok is pohárban érkeznek, kóstolási lehetőség nincs, szerencsére valamennyi tétel hibátlan. Desszertben már csak egy tételt tudunk vállalni, almás pite (szájhagyomány szerint a csárdagazda anyukája süti, ami mindig jól hangzik, valóságtartalma úgysem ellenőrizhető), vanília fagylalttal. A fagyi nem hagy mély nyomot, a pite tésztája kétségkívül világbajnok, a töltelék ízvilága is rendben van. 

 

Familiáris almás.

Elképesztő a mellé kortyolt, ugyancsak csopaki Söptei Pince késői szüretelésű sárgamuskotálya, a kamilla mellett bőven citrusos, könnyen iható bor. A kávétesztet nem hagyjuk ki, átlagon felüli minőség, barna cukorral érkezik. Meglehetősen pozitív benyomásokkal távozunk, a forgalom ellenére gördülékeny este volt, csárda szinten hibátlan ételekkel, jó felszolgálással. Nekünk most a Baricska a Balaton legjobb étterme. Füred közelében előfordulva vizitálása kötelező.

Elérhetőségek: http://baricska.hu/

https://www.facebook.com/BaricskaCsarda?fref=ts