A következő címkéjű bejegyzések mutatása: passion fruit. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: passion fruit. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. szeptember 22., vasárnap

Ötletelés trópusi gyümölcsökkel



Lokalitás okán a hazai egzotikus gyümölcspiacot kevéssé ismerem, a pécsi tapasztalatok pedig messze nem kedvezőek. A multik polcain ugyan állandó vendégek bizonyos fajaik, köszönő viszonyban azonban a legritkább esetben vannak egy érett gyümölccsel. Egy rövid bécsi turnénak köszönhetően passion fruit és mangosztán állt a házhoz. Az éhes szájaktól néhány darabot megmentve születtek az alábbi receptek. A passion fruit (passiógyümölcs, nevét jezsuita szerzetesektől nyerte, a virág kereszt alakja után) Dél-Amerikából terjedt el, ma már a Távol-keleten, Új-Zélandon is termesztik. A kemény termést átvágva érünk az apró magokkal tarkított, sárgás, lédús, édes-savanykás belsőhöz. Édességek mellett szinte kínálja magát halakhoz. A mangosztán (mangosteen) Délkelet-Ázsiából származik, termesztik Kolumbiában, Indiában is. A tojásnyi gyümölcs kemény külsejét fáradtságos munkával lefejtve juthatunk a belsejében található, 5-6, fehér, babnyi, lédús terméshez. Édeskés, némileg a licsire hajazó íze akár halakkal is működhet… A receptek közreadása előtt már csak a ceviche fogalmát kell tisztázni. Peruból eredeztethető, a halak főzés nélküli tartósítására szolgál. Egyszerű kémia az egész, a hal savas közegben denaturálódik, a nedvesség kivonásával a hús „megfő”.
                                     
Lazac ceviche mangosztánnal (4 személyes adag)

20 dkg lazacfilét hajszálvékonyra szeletelek. Összeállítom a ceviche-t a mangosztán átpasszírozott levéből, 1 lime facsarékból, kis gerezd, aprított fokhagymából, némi petrezselyemmel, néhány karika friss chilivel. Az öntettel beborítom a halszeleteket, 20 percre hűtőbe teszem. Tálaláskor sózom, zöldhagymával, petrezselyemmel díszítem. Barnakenyérrel, galambbeggyel, öntettel előételként használom és megeszem. 

 Lazac ceviche, mangosztán.


 Lazafilé passió szósszal (kétszemélyes adag)

Evőkanálnyi vajat, olivaolajat hevítek, bennük két szál, karikázott zöldhagymát izzasztok. Evőkanál barnacukrot keverek hozzá, amint oldódott, jöhet egy passió gyümölcs kikapart belseje. Az ízt csipet sóval állítom be, némi tejszínnel krémesítem, friss petrezselyemmel ízesítem, lehúzom a tűzről. Felét a frissen sütött bőrös lazasfilékre kanalazom, a maradékba 15 dkg főtt tésztát forgatok, tálalok. Az általam ismert borok közül nem kérdés a választás. A sauvignon blanc újvilági csúcsáról, Új-Zélandról, Marlboroughból származó Fernway (Metroban elérhető) az átlag sauvignon blanc jelek mellett illatában, ízében is hordozza a passiót, tökéletes harmónia… Már csak a következő gyümölcs szállítmányt kell kivárni :-(

Lazacderék, passióban fürödve.

2011. november 6., vasárnap

Tarragona

A gironai, barcelonai élmények után leszálltunk a földre, megérkeztünk Tarragonába. A város még Katalónia része, annak déli csücskében helyezkedik el, az azonos nevű tartomány központja. Kb. Pécs nagyságrendű, gazdag történelmi múlttal rendelkezik. A név eredetéről két verzió kering. Az egyik változati szerint Tubal fia, Tarraho a névadó. Tubal a Bibliában is feltűnő figura, az ibériaiak ősapja. A másik változat egy i.e. VII. századi fáraót, Tearcont tekint donornak. A római időkben a települést Tarraconak hívták, fontos kereskedelmi központ volt. Spanyolországban az egyik leginkább megkímélt római kori maradványok találhatók itt, 2000 óta a Világörökség részei. A birodalom szétesése után vizigótok foglalták el, majd 713-ban megérkeztek a mórok. A középkorból jelentős az 1100-as évekből származó kolostor és katedrális. Az óváros hangulatos, szűk utcái közt többször bukkan fel római-, középkori épületmaradvány.

Medieval Tarragona

A kolostor.

Tér Tarragonában.

Tekintettel arra, hogy ez egy gasztroblog, a továbbiakban inkább ezt a vonalat vinném tovább. A városban néhány, a Michelin által ajánlott étterem található, csillagot kiérdemlő hely nincs. Földrajzi okokból egy belvárosi éttermet választottunk. (http://www.restaurantarcs.com/ ) Az épület öregecske, 1503-ban húzták fel, belül is sikerült megőrizni az ódon hangulatot. A kőfalakat igényesen dekorálták. A pincérnővel nyelvi nehézségeink akadnak, szerencsére van angol nyelvű étlap, bár ott meg mi nem értünk mindent… Tekintettel arra, hogy hal menüben tervezünk utazni, a gazdag – és számunkra nagyrészt ismeretlen neveket tartalmazó – borlapról környékbeli, középkategóriás sauvignont választunk. Ismét megegyezünk abban, hogy Magyarországon nem biztos, hogy erőltetni kéne ennek a fajtának a termelését, nekünk ez is klasszisokkal jobb az otthoni fajtáknál. A választáshoz a konyháról is érkezik segítség a szakács személyében, együttes erővel sikerül összehoznunk a menüt. Üdvözlő falat gyanánt padlizsános, paradicsomos, paprikás ágyon érkezik olivabogyó és szardella. A szardella sóssága pont megfelelő. Sokan feledkeznek el róla, hogy a szardella fűszerként, ételek ízesítőjeként is használatos, jellegzetes, sós bukéja jó példa az umamira (az ötödik íz). Nehéz pontosan megfogalmazni, mi is ez, még szavunk sincs rá. Távol-keleti dologról van szó, a japánok szerint ez az, ami életre kelti az étel természetes ízét. Csökkenthetők, vagy elhagyhatók a fűszerek, kellemes utóíz marad a szájban és állítólag a lelket is ápolja. A XX. század elején állították elő a kombu nevű tengeri algából (tradícionális japán konyhai alapanyag). Kémiailag a glutaminsavnak felel meg. A dolog ugyakkor csak 1996-ban vált egyértelművé, amikor erre specializálódott receptorokat találtak az emberi nyelven. Az ízhatással próbál már játszani a modern gasztronómia, ugyanakkor felfedezte magának az élelmiszer ipar is, sok készételbe pakolják be adalékanyagnak (nátrium-glutamát). A túldozírozás esetleges mellékhatásai még ismeretlenek… Vissza a szardellához. Ha magában fogyasztjuk, célszerű egy kicsit vízben megáztatni, sósságát enyhítendő. Itt tökéletesen harmonizált a bogyóval és a zöldségekkel.

Arcs belső.

Szardella, oliva.

A helyi kenyér felhasználóbarát volt, lassan az első palack bornak is a végére értünk. Előételnek tőkehal golyókat választottunk tintával, grillezett kagylóval, rákszósszal. A kagyló ránézésre talán Szent Jakab, lágyan grillezett. A halgolyók omlósak, remekül csúsztak a szószban megtunkolva. Az előételeket feleztük, jöhetett a kettes számú, tonhal saláta, csírákkal, gránátalmával, halszósszal. Érdekes játék, a gránátalma enyhén savanykás-édeskés jellege jól simult a tonhalhoz. Remek kompozíció volt mindkettő. Főételnek borsos-libamájas mártással locsolt, talán árpával és grillezett zöldségekkel tálalt tőkehalat, ha igaz ördöghalat kalmárral, grillezett zöldségekkel kértünk. Egyetlen kritikai megjegyzés, hogy a fokhagyma nekem már a túlbarnulás, kesernyéssé válás határán volt. A halak viszont hozták az elvárható frissességét, omlós, rugalmas állagot, a kiegészítők is rendben voltak. Fogyott a második palack sauvignon…

Tőkehal golyóbis, kagyló, szósz.

Tonhal sali.

Ördöghal, ha igaz.

Tőkehal borsmártással, zöldségekkel, gabonával.

Desszertnek elvállaltunk egy fügesütit mandulakrémmel, fahéj fagyival és egy karamellizált mogyorókrémet, episcopal fagyival. Hogy ez mitől volt püspöki, nem tudom, ízében vanília, mogyoró és karamell vegyült, működött a krémmel. Mindkét desszertet apró passion fruit díszítette.

Karamellizált mogyorókrém.

Fügesüti.

Zárásként persze kávéztunk, de itt sem sikerült megfognunk a katalánokat, a szokásos rövid, krémes, habos, ízgazdag nedűt kaptuk. A hely jó példa arra, mi alapján ajánl a Michelin. A friss alapanyagok egyszerűen, de minden fogásnál némi rafinériával voltak elkészítve. Az árfekvés sem vészes, a turista frekventált főutcától bizton elmarad. Tetszett.
Hazafelé.

2011. október 4., kedd

Nyári gasztró és bortúránk II.
Következő állomásunk Tokaj, melyet természeti szépségei, kiemelkedő történelmi helyei mellett a bor és az ígéretes éttermek miatt választunk. Szállásunk Bodrogkisfalud gyönyörűen felújított parasztháza, első este itt várnak vacsorára, borkóstolóval egybekötve. A terep felderítve, kétfős csapatunk beajánlva, testvérem már többször járt itt. Felkészít ugyan a szíves látásra, de Kati néni kedvessége minden várakozást felülmúl. Gyorsan összetegeződünk, szóval innen kezdve csak Kati. Rajtunk kívül egy négyfős, részint holland, részint magyar társaság kóstol, nem zavarjuk egymást. Levonulunk a borospincébe, ahol rövid hely- és családismertető után érkezik a házi barackpálinka (Kati szavaival élve, „ebben egy hangya nem sok, annyi sincs”), majd a száraz furmintok. A Hudácskó-pince kis családi vállalkozás, lelke és motorja Kati. A környéken gazdálkodnak, szőlő ültetvényük 17 hektár, akit érdekel bővebben, link itt: http://hudacsko-pince.hu/ . Egy újabb örvendetes jele annak, hogy léteznek olyan helyek, ahol a vendég és a minőség a fontos. Természetesen étellel is készülnek, a hagymaleves után saját nevelésű mangalicát és csirkét szolgálnak fel. A köret olyan sült burgonya, amit azóta is emlegetünk, Kati elárulja a titkot, 3 órán át sült a kemencében a húsokkal együtt. Közben áttérünk az édes borkülönlegességekre. A pince hangsúlyt fektet arra, hogy az ismert édes borok (küvé, késői szüret, 3-6 puttony) mellett a ma már kevés termelő által készített máslást és fordítást is megismerhessék a látogatók. (A máslás a szamorodni vagy az aszú seprőjére felöntött mustból, vagy borból készült tokaji bor. A fordítás a kipréselt aszútésztára, vagy szamorodni törkölyére felöntött mustból, vagy borból készült tokaji borkülönlegesség. A felöntésre használt must, vagy bor csak azonos évjáratú lehet, szigorúan a tokaji borvidékről.) A fenti két bor kuriózum csak tovább bonyolítja az amúgy sem egyszerűen áttekinthető tokaji fajtákat, sajnos eltűnésük várható, mi még őrzünk néhány palackot:-). A desszertet is Kati sütötte, életünk legfantasztikusabb barackos pitéje, a tésztában dió darabokkal. Kóstolhatunk helyi kecskesajtokat is, már-már az Imolában megtapasztalt minőségben. Az este végén előkerül a tokaji borok csúcsa, az eszencia is. Mindenkit bátorítok, ha lehetősége van rá, kóstolja meg, életre szóló élmény… Lassan elköszönünk Katitól, visszajövünk még vásárolni, mielőtt elhagyjuk a borvidéket.

Bodrogkisfalud, parasztház

Tokajiak Hudácskóéktól.
Másnap kiadós túrába kezdünk, Sárospatak, a regéci vár, Boldogkőváralja a célállomás. A regéci várat messziről csodáljuk, a nagy sár miatt nem tudjuk megközelíteni, de a másik helyszíneken bőven kattogtatunk.
Boldogkőváralja

Este 6-kor van jelenésünk a következő, kiszemelt étteremben. Anyukám mondta. Mármint, ez a neve. ( http://www.anyukammondta.hu/) :-). Róluk is sok jót olvastam, kíváncsian várom a találkozást. Nehéz elképzelni, de tényleg működhet egy ilyen hely a borvidék szélén, Encsen. Az utcáról alig észrevehetően, egy belső udvarról nyíló, semleges, földszintes épületben tanyáznak, történetük már-már mesébe illő. A testvérpár (Dudás Szilárd és Szabolcs, Olaszországban, majd New Yorkban szakácskodott és pincérkedett, hazatérve először bárt, pizzériát, majd nagyot gondolva éttermet csináltak. Alapvetés náluk is a jó alapanyag, Szilárddal beszélgetve itt is azzal szembesültünk, hogy bizony, hetente Ő is kijár „olaszba” ezért-azért. Ami a környéken beszerezhető, azt természetesen szerepeltetik az étlapon (pl nyúl, sajtok, gomba, vad). Nagy ötlet, hogy kaphatóak náluk „anyukám mondtás” házi szörpök, borok (ezeket a borokat ifj. Szepsy István készíti). Ma én vagyok a sofőr, tehát borismertetőre ne számítsatok, de fogunk mi még ide jönni…Azért az este elején egy korty Demetervin, Frizzante La Perla még belefér (http://demetervin.hu/) . Hazánkban kevesen készítenek habzóbort, jót még kevesebben, ez azok közé tartozik. Furmint és hárslevelű, könnyű, gyümölcsös. Ettől kezdve viszont marad a bodza szörp…Előételnek zsendicét választunk langallóval és nyúlpástétomot házi kenyérrel. Egy kis magyarázat. A zsendice juhtej eredetű. A tejből a sajtkészítés során képződő savót különválasztják, majd felforralják. A hőkezelés hatására a kazein kicsapódik a savóból, a felülúszó a zsendice. A langalló készítése a régi időkbe nyúlik vissza, mikor még otthon sütötték a kenyeret, a gyerekek kedvéért kiszakítottak egy darabot a megkelt tésztából, kinyújtották és kisütötték a kemencében (http://limarapeksege.blogspot.com/2009/01/tki-pompos-vagy-langall.html) Lényegében egy kemencében sült lángos. A zsendicétől elájulunk, krémes, enyhén savanykás. Másik előételünk, a nyúlpástétom kellemes, bacon szalonnába göngyölt darab. Lágy, pikáns, amit tovább fokoz a remek mustár, kapribogyó, savanyú uborka. A retek friss, roppanós, biztosan nem táppal felfújt, vizes példány. Gyorsan elfogy, sajnálom....
Zsendice langallóval.

Legenda a nyúl..., nem paprikásról, hanem pástétomról.
Főételnek, hosszas tanakodás után, marhapofát választok, paprikás krumplival, uborka salátával. A borjúpofa napjainkban kedvelt alapanyag, magam is többször készítettem, Szilárd meggyőz róla, hogy marhából is finom. Igaza van, a hús rostjai talán nem olyan puhák, mint a borjú esetében, íze azonban legalább annyira jó. A párolási időt nem árulja el, 4-5 óra biztosan kellett neki. A paprikás krumpli semmi extra, de pont ettől finom, az uborkasaláta végre nem az általánosságban kapható, szétázott, savanyodott uborkát és pöttynyi tejfölt tartalmazó ipari rémség. Az uborka roppan, a tejföl finoman vonja be, a fokhagyma nem tolakodó, de az utánozhatatlan ízt biztosítja. Másik főételünk nyúlpecsenye puliszkával, olajbogyóval és fenyőmaggal. A fenyőmag gigantikus méretű, ez szerencsére már Budapesten beszerezhető (szóbeli infó). A multik egy részénél is kapható, igaz kisebb méretben, mi itt vásároljuk, pirítva salátákhoz szoktuk vegyíteni, remek. A puliszka talán némi magyarázatra szorul, nemes egyszerűséggel sós vízben, vagy tejben megfőzött kukoricalisztet jelent. A reformkonyha bőven ajánlja, a csúcsgasztronómiában is használatos, a folyadék mennyiségének változtatásával állaga szabályozható, íze sem rossz. A nyúlcomb házi eredetet mutat fel (sajnos hazánkban a vadnyúl csaknem teljesen kipusztult), de omlós, nem kiszárított, remekül fűszerezett példánnyal van dolgunk. A mártást olivabogyó gazdagítja, jóféle fajtából.

Marhapofa.

Ez sem nyúlpaprikás, csak remek nyúlcomb.
Desszertnek merek nagyot álmodni, sajttorta, passion fruit. Nikola marad a vegyes gyümölcs salinál. A passió gyümölcs roppant finom, íze összetett, nekem citrom, mangó, talán egy kis narancs is. Itthon sajnos nem lehetett kellően érettet kapni, Franciaországban ettem igazán jót, ez – gondolom - olaszból származik. A sajttorta remek, a gyümölccsel együtt pedig kifejezetten üdítő. A vacsora közben többször is jót beszélgetünk Szilárddal, elvégre közös a nyelv. Szimpatikus, baromi jó fej. További programjainkra rákérdezve még intéz nekünk egy ebédet Mádon, az Udvarházban, amiről a következő bejegyzésben olvasható beszámoló. Az Anyukám mondta szuper hely, nagyobb kitérőt is megér, mindenkinek ajánlom!!!
Sajttorta, passion fruit.

Passion fruit, ahogy mi ettük.