A következő címkéjű bejegyzések mutatása: parmezán. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: parmezán. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. május 13., hétfő

A derék lazac dereka



Gasztronómiai profilomban a lazacot nyugodtan lehet megosztó személyiségnek nevezni. Ismeretségünk nem új keletű, bár életem első húsz évében maximum annyit tudtam róla, hogy nagyon sekély vizekben nemi indítatással időnként nagyon úszik, ilyenkor a medvék nagyon vadásszák. Az első személyes találkozás a rendszerváltás környékére tehető, füstölt konzerv formájában. Abban az időben jelentek meg a „menő” éttermekben is, mai szemmel erősen túlkészítve, fagyasztott alapanyagból. De mégis lazacot ettünk, ami, kérem, már tiszta kapitalizmus. Szellemi érésem következő állomásaként néhányszor magamnak is készítettem lazacpatkót, Váncsa István alapművét olvasva aztán gyorsan levettem a repertoárból a friss változatot. Maradtak a minőségi füstöltek és a gravlax. Minden tiszteletem továbbra is Váncsa úré, a holtponton azért mégis a Jamie gyerek lendített át. Amilyen átéléssel gyártja a lazac derékot, az mindenképp elgondolkodtató, elégedett sikkantása pedig ismét friss lazac után kiállt. A video ezen a linken, a halat 19:00-tól babrálja, a sikkantás 22:38-nál. Ennyi nyomós érv után beszereztem a friss bőrös derekat, a szabadtéri programot időjárás okán zárthelyire konvertálva készült a grillezett mű, a nagy sikerre való tekintettel továbbfejlesztve, ismételve is.

Zöldfűszeres lazacderék tepertővel (négyszemélyes adag)

A lazacderekat alaposan leszárogatom, 3-4 centinként húsát beirdalom (a bőrös felét békén hagyom), tengeri sóval, durvára darált borssal illetem. Némi citromhéjat reszelek rá, majd durvára aprított zöldfűszer keverékkel beterítem. Az eredeti recept édesköménnyel dolgozik, kapor, friss majoranna, petrezselyem ugyancsak szóba jön. A zöldeket alaposan a húsba paskolom, tetejére olivaolajat csepegtetek. A bőrös oldalra csak némi olaj, só, bors kerül. Grill serpenyőben, közepes hőfokon, bőrös felével lefelé kezdem sütni, 3-4 perc után ( a hús színváltozása az irányadó) megfordítom, egy percig még hőkezelem. Kiveszem a serpenyőből, a bőrt lehántom róla, azt sületlen felével lefelé visszahelyezem a serpenyőbe. Pár perc alatt a bőr megkeményedik, egy-két percet pihentetem, darabokra töröm a keletkezett tepertőt és a hal mellé helyezem. Köretként tzatziki kínálkozik, de jól megfér nyers spenóttal is, ami mellé – pusztán hedonizmusból – még parmezán chips is kerülhet.

 Lazacderék, tzatziki.



Nyers bébispenót

Két szelet füstölt szalonnát kockázok, izzasztok, amint megüvegesedett, egy percre mellédobok 2 gerezd, szeletelt fokhagymát. A szalonnát, fokhagymát a nyers spenótra pakolom, meglocsolom némi zsiradékkal, meghintem frissen reszelt pecorinóval.

Parmezán chips

A durvára reszelt parmezánt evőkanálnyi adagokban palacsintasütőbe pakolom, lenyomogatom, kis lángon mindkét oldalát aranylóra sütöm. 

Lazacderék, spenót, chips.

2012. július 14., szombat

A derék márna meg a pestós zöldbab



A márna egész Európában elterjedt, édesvízi hal, hazánkban is őshonos. Horgászata elvileg nagy élmény, küzdős, ravasz állat, bár ez nekem totál közömbös. A jószág amúgy nem tévesztendő össze a remek ízű Földközi-tengerben, Atlanti-óceánban élő vörös márnával. De a hazai példányoknak sem kell szégyenkeznie, ízük kellemes, bőrük ropogósra süthető. Elvileg szálkás halról van szó, de a szokásos filézéssel ezektől könnyű megszabadulni, egyben sütéshez feltétlen sűrű irdalás szükséges. A hal a Metroban általában beszerezhető, a 30-40 dekás példányok mindkét készítési módot elviselik. Ízük semleges, ami a köret bátor választását, ízesítését vetíti előre. Az egyetlen édesvízi hal, amelynek az ikrája mérgező, a vásárolt példányok ilyennel persze nem rendelkeznek. 

 
Márna, alias Barbus barbus.

Márna derék, genovai zöldbab, pesto (kétszemélyes adag)

A genovai módra készített zöldbab autentikus változata a valóban zöld fagiolini babot igényli, de az idehaza hozzáférhető, zsenge „zöldbab” is kínálja magát erre a célra. Fél kilónyi babot tisztítása után erősen sós vízben (5 dkg literenként) blansírozom (5-10 perc az állag függvényében), lehűtöm, félreteszem. Méretesebb szardellafiléből 4 darabot vízzel leöblítek, megszárítok, darabolok. Két gerezd fokhagymát, marék petrezselymet adok hozzá, mozsárban pürésítem. Vajat, olivaolajat hevítek, a pürét néhány percig párolom, hozzáadom a zöldbabot, átforgatom. A halfiléhez önmagában is tökéletes, de a hűtőben árválkodó, jelentős mennyiségű bazsalikomlevél szinte kínálta magát egy kis pesto megalkotásához, talán a genovai mód is elviseli ezt...

Pesto

A bazsalikom, mint fűszernövény gyakorlatilag az egész világon elterjedt, de ha a gyökereket, csúcsminőséget keressük, Olaszország, Ligúria felé kell vennünk az irányt. A termesztés központja Genova, a ligúriai bazsalikom (basilico genovese) eredetvédett. Természetes, hogy az itteni emberek magukénak vallják a pestót, én is igyekeztem eszerint legyártani. Alapesetben nem árt a kőmozsár, a turmixban készült változat picit vizesebbé válik (kőmozsár hiányában én is turmixoltam). A bazsalikomlevél mennyisége kb. 5 dkg, amit csipet tengeri sóval, nagyobb gerezd fokhagymával, 2 dkg fenyőmaggal kell összedolgozni. Ezt követi, részletekben adagolva, kb. 1 dl –jó minőségű!!!- olivaolaj, végül 4-5 dkg reszelt sajt. A sajt fele részben parmezán, fele részben pecorino az alapvetés szerint, jómagam csak parmezánt használtam. Itt viszont nem tehető engedmény, a por alakban kapható verziók tilosak, megfelelően érlelt változatok már beszerezhetők, használjuk ezeket! A pestót az olaszok nem csak tésztához eszik, kerül bőven a helyi minestrone változatba is. Ma már a klasszikus változatnál jóval szélesebb a kategória, az ugyancsak hagyományosnak tekinthető szicíliai változat fenyőmag helyett mandulával készül, de kevernek pestót ruccolából, medvehagymából, petrezselyemből, zöldfűszerek keverékéből, a fenyőmagot néha dióval helyettesítik. Bármit is használunk, a siker nagyrészt a minőségi olajon és sajton múlik. 

 Márnafilé, pestós zöldbab.

Az alkotórészek elkészültével a halfilét a szokásos módon, bőrös felén sütöttem, csak sütés közben sóztam, borsoztam. Húsa ruganyos, a bőr megközelíti a tengeri sügérét, minőségi portéka. A szardellával bolondított zöldbab tökéletes társ, a pesto sem borította fel az egyensúlyt….. Kis villányi pincészet, Szendéék roséjával kísértük. Persze, tudom, a kategória etalonja Dúzsi, de a villányiak közt is lehet remek darabokat találni, nem is kell feltétlen a nagy pincészetek – néha bizony túlárazott – palackjait vadászni. Halra, Szendére fel!

 

2011. október 15., szombat

Rozé kacsamell

Az alábbi recept egy könnyű, gyors vacsorát, vagy ebédet ad, gyakran vesszük elő, nagyon szeretjük. Ebben a formában a kacsahús teljesen más ízvilág, mint egy átsütött darab, de ha jól készítjük, szaftos, omlós és puha lesz. Személyenként egy mell elegendő, 20-30 dkg-s darabokat kell keresni, azaz ezek nem hízott madarak. A hártyákat levagdalom, a bőrét megtisztítom az esetleges tollmaradékoktól. Megmosom, szárazra törölgetem.

Kacsamell, konyhakészen.

A bőrt nekem tetsző formában beirdalom, lényeg, hogy a vágás a húst ne érje el. Csak közvetlenül sütés előtt fűszerezem, jóféle tengeri sóval, frissen, durvára őrült borssal. Serpenyőben (fontos, hogy olyat használjunk, amit a sütőbe is betehetünk), zsiradék nélkül, bőrös felével lefelé, nagy lángon kezdem sütni, majd egy-két perc után mérsékelem a hőmennyiséget. A kacsából elegendő zsír kiolvad. Amint a bőre a megfelelő színt eléri (ez nem lehet több, mint 5 perc), megfordítom, ezt az oldalát is 4-5 percig sütöm, majd mehet az előmelegített, nem túl forró sütőbe (160-180 fok).

Bőrös oldalával lefelé kezdem sütni.


Mindkét oldalát 4-5 percig hőkezelem.

Itt 10 percet tölt el, majd felszeletelés előtt 5 percet pihentetem. Köretnek vegyes zöldsalátát szoktunk hozzá összedobni. Szerencsére ma már sokféle kapható ezekből, nálam csak annyi a szempont, hogy sárgarépa ne legyen benne. Mindig teszünk hozzá a salátával közel azonos mennyiségű ruccolát. (Hívják borsmustárnak is, Közép- és Dél-Európában honos salátaféle. Ízében fellelhető a mustár, torma, földimogyoró, képes bármely salátát feldobni, önmagában is kiváló.) Közvetlen tálalás előtt megy rá az öntet, ami a már ismertetett egyszerű vinaigrette Giorgio Locatellitől. A saláta mellé grillezhető még zöldség, most bébi cukkinit választottunk, pár perc elég neki. Teszünk még rá pirított fenyőmagot, ami alighanem toronymagasan veri a legjobb pörkölt mogyorót, mandulát is. (Mintegy 20 fenyőfajta magja elég nagy ahhoz, hogy érdemes legyen a kinyerésével fáradozni. Európában csak a Pinus pinea termését használják erre a célra, ami főkét a mediterrán térségben fordul elő. Zsírban, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, tápláló eledel, nem véletlen, hogy már a római légiók élelmezésében is fontos szerepet játszott. ) A fenyőmagot zsiradék nélkül, grill edényben pár perc alatt pirítom, világosbarnásra.

Fenyőmag pirítás.

A saláta végül egy kis reszelt sajttal dobódik fel, nekünk a parmezán vált be. Persze itt is fontos az alapanyag minősége, a boltokban kapható, reszelt, porított változatokat nem szabad megvenni. Ma már itthon is kapható megfelelő minőségű. A sajt neve Parmigiano Reggiano. Erre az elnevezésre eredetvédelmi okokból a kizárólag Emilia Romagna tartományban készült tehéntejes sajtok hivatottak. Az érlelési idő minimum két év. Valamennyi (!) sajtot tesztelnek csak a tökéletes minőségűekre kerül rá az eredetvédelmet igazoló bélyeg. Közönséges halandó számára megkülönböztethetetlenül hasonlít erre a Grana Padano, mely feldolgozásában teljesen egyezik a Parmigianóval. Ez a sajt nagyobb területen készíthető, az ellenőrzés is leheletnyivel enyhébb.

Bébi cukkinik.

A kacsa készítési módjához illően rozét bontottunk mellé, egy 2010-es Légli pinot noir-t választottunk. Magában kóstolva cseppet hangsúlyosak a savak, a kacsát aránylag szépen kísérte. Ettől függetlenül rozé fronton inkább maradunk továbbra is a Villány-, Szekszárd régióban.

Rozé kacsamell, vegyes salátával, fenyőmaggal.