Házinyúl – a vadason túl

Zsenge házinyulak kerültek látókörbe. Az első alapvetés: vadast most nem. Szakácskönyvek nyílnak, ötletek vetődnek el, még Váncsa is cserben hagy. Legyen akkor a Bűvös Szakács, rémlik valami mediterrán történet, talán elkészíthető konyhai extremitások, extravagáns alapanyagok nélkül is. Az étel mallorcai hagymás nyúl néven fut, nem lehet rossz választás, Mallorca gasztronómiai olvasztótégely, a mediterrán irányvonal mellett a mórok révén arab behatás is érte, kvázi fúziós konyhával állunk szemben. Az alapanyagok könnyen beszerezhetők, köretileg nincs irány szabva, beindulhat a fantázia.

Mallorcai hagymás nyúl, gersli rizibizivel (négyszemélyes adag)

Erre gyúrok.

 A nyulat (két darab, kilós állat) szétbontom, a gerincet különválasztom, nemesebb célra félreteszem. A nyúllal egyező tömegű hagymát cikkelyekre vágok, vaslábasban, olivaolajon üvegesítem. Hozzádobok kilónyi, hámozott, kockázott, érett paradicsomot. A húst besózom, kevés olivaolajon brutális lángon (a nyúlhús magas fehérje- és cukortartalma miatt szépen adja a Maillard reakciót, célszerű ezt gyorsan, a hús kiszáradása előtt kicsiholni belőle) körbesütöm. Hosszasabb fejtegetést érne meg (az okát jómagam nem ismerem), hogy a magyar ember miért a büdös, vizes, multis csirkemellet és combot veszi, néha egy kis pangaziusszal is gazdagít, nyulat pedig véletlenül sem reszkíroz. A nyúl ízvilágából a sütőedényben sem hagyok veszendőbe semmit, a pörzsanyagot 2 dl, száraz fehérborral oldom, némileg sűrítem. A vaslábasba helyezem a húst, megöntöm a feltuningolt borral, dobok mellé egy fej (!), gerezdekre szedett fokhagymát, némi karikázott chilit, ízesítőcsokrot (nekem erre a célra a géz remekül bevált, tartalma ezúttal friss petrezselyem, menta, szárított babérlevél és majoránna). Az edényt fedetlenül 180 ºC-os sütőbe helyezem, időnkét megrázogatom, kb. 1 órát hőkezelem. Tálaláskor borsot darálok rá, friss mentával, petrezselyemmel ízesítem. Köretnek a szokványos módon gerslit készítek, a végén julienne-re vágott, pirított sárgarépát, cukkinit és zöldborsót vegyítek hozzá. Személyenként egy-egy combot, lapockát és hasaaljat tálalok. Éljen a fúziós konyha!

Alaprecept:http://buvosszakacs.blog.hu/2007/05/12/mallorcai_hagymas_nyul

Ius murmurandi – azért, mert morgóhal, még megeszem

Kevés lénytől lehet kevésbé elvitatni a ius murmurandit, mint magától a morgóhaltól (angolul sea robin). Ez a némiképp mókás, picit talán félelmetes külsejű állatka néhány hete tűnt a pécsi Metro kínálatában, hamar kedvenccé vált. A morgóhalak fajtája egyebekben számos, a Földközi-tenger, Atlanti-óceán, az Északi- és a Balti-tenger lakói. Alapban fenéklakó, ragadoz, erős, méretes mellúszóinak köszönhetően rövid ideig a felszín felett is képes lavírozni. Leggyakoribb a vörös és szürke árnyalatú faj, mindkettő sajátja az állatvilágban viszonylag ritka fénykibocsátás, lumineszkálás. A további okoskodás helyet fordítsuk a figyelmet a felhasználásra. A Földközi-tenger térségében grillezik is, jellegzetesebb felhasználási mód azonban a bouillabaisse (mediterrán halleves). Mert – tévhitet eloszlatandó – nem csak a magyarok főznek hallevet. A tengeri élővilág az édesvízinél összehasonlíthatatlanul gazdagabb, ennek megfelelően a mediterrán levesek is többféle halból, rákkal, nemegyszer kagylóval készülnek. A név francia eredetet sugall, ezen belül is Marseille követeli magának az ős bouillabaisse jogát, de hasonlatos halleveket már a görögök is főztek, készítik az olaszok, spanyolok, portugálok is. Az igazi jellegzetességet nem a halak, hanem a bele kerülő fűszerek adják, alap a sáfrány, édeskömény és a narancshéj. Az étel komolyságát jelzi, hogy Marseilleben1980-ban aláírták a Bouillabaisse Chartát, amihez a fontosabb helyi éttermek kivétel nélkül csatlakoztak. Nem rendelkezvén tengeri halak sokaságával, mesterségbeli tudással, a morgóhal egyszerűbb készítési módját választottam. Morgás nélkül.

 Őkelme, a morgóhal.

Morgóhal egészben sütve cukorborsóval, sült paradicsommal

Személyenként egy, 20-25 dkg körüli halat veszek. Különösebb előkészítést nem igényel, pikkelyezni nem kell. Belsejét sóval bedörzsölöm, hasába gerezd, szeletelt fokhagymát, citromkarikát, vajat, friss zöldfűszert (mondjuk bazsalikom, vagy kakukkfű, kevés petrezselyem) dugok, bőrét sózom, olivaolajjal megkenem, forró sütőben 20-25 percig sütöm. A forró légteret egyéb módon is kihasználom, a hal mellé fürtös paradicsomot dobok, amit ugyancsak olivával locsolok, sózok, borsozok. A körethez vajat olvasztok, rajta újhagymát üvegesítek. Rádobom a leforrázott cukorborsót, sózom, borsozom, csipetny barna cukorral bolondítom, némi friss chilit, aprított petrezselymet adok hozzá. Ismét morgás nélkül megeszem. A hal húsa tömör, fehér, enyhe ízvilággal, a szokásos helyeken némi, könnyen eltávolítható szálkával. Kedveljük.

Morgóhal, sütve.

Bouillabaisse történet és recipe:http://www.diningguide.hu/recept/etterem-informacio-7105

Cukkini virág – újratöltve

Ilia kolléga változatlanul minőségi cukkinit termel, idén újabb virágokat kuncsorogtam ki (ráadás ígéret van egy újabb szállítmányra). A cukkini eredetét már bőven veséztük, bátorság fokozódásával a bevált ricottás tölteléket lecseréltük. A különbség abban is mutatkozik, hogy a töltési munkálatokat már pusztán irányítottam, van, aki ebben nagy örömét leli, kár lenne ettől megfosztani… A sörtésztát tempura és hagyományos panír váltotta le, a kísérőkön is történtek átalakítások. Aki hozzáférhet, próbálja ki, mesés falatok. Hofi Géza szavaival, „babra munka, de megéri”.

Rákkal töltött cukkíni virág, bazsalikom szósszal, paradicsom salátával (négyszemélyes adag)

Veszek 3 darab méretes rákot (a nevezéktan a halaknál is bonyolultabb, maradjunk a gamberinél, a Metro-ban beszerezhető), ebből kb. 20 dkg, tiszta húst nyerek ki. A páncélt lehántom, a bélcsatornát eltávolítom ( a háton ejtett metszéssel könnyen megoldható, esztétikailag is fontos, ráadásul szart enni senki sem szeret). A húst mikroszkopikus méretig aprítom. Most kezdődik az ízesítés, amihez  a rákhúshoz 3 darab apró és aprított ecetes uborkát, teáskanál aprított kapribogyót, kis fej zöldhagymát, csipetnyi friss petrezselymet., 2 méretes, aprított bazsalikomlevelet, mokkáskanál mustárt, 2 evőkanál házi majonézt, néhány csepp friss citromlevet, némi reszelt citromhéjat, pár csepp Tabasco-t, sót, borsot vegyítek. Összedolgozom, majd megkérem a szakembert a virágtöltésre (aki előtte már bibétlenített, rovartalanított). Fejenként 3 virággal számolok. Tengernyi időm lévén, elkészítem a paradicsomsalátát és a szószt.

A legjobb paradicsomsaláta

Pohárnyi (kb. 25 dkg) színes koktélparadicsomot vásárolok, random félbevágom. Bőségesen hintem sóval, levét legalább negyed órát csepegtetem. A salátaöntethez egzotikus ecetet választok, legyen az mangó,  passió gyümölcs, avagy paradicsom. Háromszoros mennyiségű, jó minőségű olivaolajjal, csipet sóval vegyítem, keverem. A paradicsomhoz némi oregánót, bőséges friss bazsalikomot vegyítek.

Bazsalikomszósz

Marék friss bazsalikom levelet tépek, keverem 1 dl házi majonézzel, evőkanál tejszínnel, citromlével, sózom, borsozom, botmixerrel egyesítem. Eddigre elkészül a cukkini is, a töltött virágokat hagyomány szerint panírozom, a töltelék nélkül árválkodókat pedig tempurázom (tempura lisztbe forgatom). Szigorúan napraforgó olajban sütöm. Tálalok, fotózok, ropogtatok. Hogy ez mennyire jó kaja!!!

Rákkal töltött cukkini virágok.

Borkonyha – revisited

A februári rendkívül pozitív összkép után vitt ismét az út a Borkonyha felé. Kíváncsi voltam, a turista szezon, utcai kitelepülés miatti plusz terhelés nem megy-e a minőség rovására, hogy teljesít ilyen körülmények között a konyha. A látogatás finoman szólva is rossz előjelektől terhelten indult. Szegény öreg Nikonom új gazdát talált magának, hogy száradjon le a raboló keze. (Az már csak hab a tortán, hogy a kölcsön gép az ötödik fotó után lemerült, így maradt a mobiltelefon.) Továbbá, vacsoránkat holmi zártkörű rendezvénnyel próbálták ellehetetleníteni, a probléma elhárításáért utólag is köszönet az illetékeseknek. Este érkezünk, a Sas utca egyéb vendéglátóegységei hiába csábítanak, megingathatatlanok vagyunk. Az utcafronton is teltház, a kánikulát érzékelve áldom magam, hogy benti asztalt foglaltam. Belül a szokásos nyüzsgés, ismét sok idegen szóval. Az étlap épp frissült, az áhított galambról lemaradunk, ettől még gyorsan egyezségre jutunk, a napi ajánlatot feltérképezzük, innen is választunk. Ismét remek pincért fogunk ki, naprakész, borilag is gyorsan kialakul a közös nyelv, valamennyi ajánlata hibátlan. A feldobott labdát lecsapja, mindenre van riposztja, talpraesett gyerek, na. Teszi ezt úgy, hogy nem csak ránk kell figyelnie, a húszhoz közelítő asztalszám kemény pörgést biztosít. Kezdetnek könnyed habzóbor érkezik, a divathullámból a pannonhalmi Apátsági Pincészet sem marad ki, Salve néven kínálják a 2012-es pinot blanc, tramini, rajzai rizling házasítást. Nem csak a meleg tehet róla, hogy gyorsan elfogy a palack… A már megismert remek kenyerek változatlan ízvilágban (fekete, köményes, aszaltas) és minőségben érkeznek, mint később megtudjuk, naponta kétszer is sütnek. Ja, így könnyű. Minden fogás terén négyfelé oszlunk, nagy öröm ez a magamfajta gasztrokibicnek. Előételnek tengelici spárga, kacsamáj, chilis rák és kecskesajt a választás.

 Kacsamáj, paradicsomokkal.

 A spárga állaga perfekt, a kínált hollandi mártás langyosan simogat. A kacsamáj pont elég vastag ahhoz, hogy optimálisra sülhessen, nem is fosztják meg ettől a lehetőségtől. 

 Tengelici spárga.

A kecskesajt talán a legszebb tányér, a minőségi sajton sokat dob a répa alapú kéreg, a színhatás, hőmérséklet is tökéletes. Répapürék, némi morzsa és zöldek társulnak.

Kecskesajt.

A chilis rák enyhe fokhagymás karakterrel, frissességgel tengerpartot idéz, döbbenetesen üde fogás. 

 Chilis rák.

Főételként halakat, kacsamellet, őzgerincet kóstolunk. A halak (tőkehal, fogas) frissek, perfekt sütöttek. Talán a köretek némi bátorságot elviseltek volna, kétségtelen, hogy a spárgán és a répán sokat emelnek a friss, ízes zöldek. A kacsamell tankönyvi rozé, az őzgerinc állaga is remek, a pok choy meglepően harmonizál. A vadhoz, kacsához Heimann Franciscus az ajánlat. Ízében, illatában is döbbenetes, pedig semmi más nem történt, csak a cabernet franc-t házasították sagrantino nevű olasz fajtával. A halakhoz a már ismert badacsonyi Villa Sandahl rajnaiját kóstoljuk. A desszertek közt két avantgard mellett két „hagyományos” érkezik. A sikert az előbbi kategória kaszálja le. A málna és hagyma harmóniája sem gyenge – némi bazsalikommal turbózva - ,  de a bazsalikom fagylalt az, ami mindent visz. Az alapötlet nyilván a Czifrayra kreált fehércsoki-szárzeller, feketecsoki-édeskömény harmónia, amin a bazsalikom fagyi további, erős javítást eredményez. Mindez magokkal, morzsákkal (úgy tűnik, a mindent elborító hab kifakulásával a morzsák kezdenek a slágerlista élére mászni, szerencsére, itt még nem eltúlzottan) tuningolva. Kétségkívül a nap katartikus fogása. Némiképp háttérbe szorul a citrusos keserű csoki és a somlói, holott önmagukban hibátlanok ezek is. Valamennyi desszert mellé működik az Ikon vörös házasítása, a Tulipán, ami „majdnem” klasszikus bordeaux-i cuvée, bár némi syrah-t is csempésznek belé. A kávé változatlanul tökéletes. A vacsora végén lehetőségünk nyílik néhány szót váltani Sárközi Ákos séffel. Egészen elképesztő, hogy a napi terhelés végén is milyen lelkesedéssel, szeretettel beszél textúrákról, ízekről, harmóniákról. Mondjuk, ezt a tányérokon is éreztük… Köszönet érte. A konyha nyáron is kedvenc, nincs kérdés… Pesten járva kötelező vizitálni.

Családi receptek – frissítve II. Töltött karalábé

Újabb családi klasszikus… Emlékeimben a nyár érkeztéhez kötődő fogás, mindig nagymama és a mutter koprodukciójában készült. Azok a karalábék kicsik, zsengék, édeskések voltak, könnyű, húsos töltelékkel, szósszal. Arról nincs emlék, használtak-e karalábévájót, de aki nekifog az elkészítésének, okvetlen szerezzen be… Én némi barkácsolás után, vörös köd leszálltával inkább segítséget kértem, a legközelebbi alkalomra viszont célszerszámmal készülök… A reprodukálást némileg nehezíti, hogy a töltelékhez szükséges, normális vizes zsemle gyakorlatilag már nem létezik, a karalábé is csak kisebb emberfejnyi méretben bukkan fel a piacon. Május végén, június elején néhány hét áll rendelkezésre, egyébként az élvezeti értéket jelentősen rontó, a fogak közti legkisebb hézagot is megtaláló, fás rostokkal kell szembesülnünk. Sajnos ezen zöldség is egyre inkább a globalizáció áldozatául esik, elvileg egész évben minden kapható – az íz már más kérdés – melyek között csendesen elsikkad ez az igazi primőr. Pedig kár lenne erről az akár lokálpatriótának is tekinthető káposztaféléről  elfeledkezni. Észak-európai eredet valószínűsíthető, de már Plinius és Apicius is értekezik róla (Marcus Apicius Gavius: csak annyi biztos, hogy Augustus, Tiberius idején élt, szakács, nagy ínyenc és tékozló volt, partijai a kor legjobbjai közé számítottak. Hasonló nevű szerző nevével jelent meg a III. században szakácskönyv, mely az ókor egyik legteljesebb, ilyen jellegű forrása). A zöldség európai elterjedése Nagy Károly nevéhez köthető, a XVI. században jutott el Ázsiába, a XIX. században pedig Amerikába, igaz, utóbbi helyen azóta sem általános. Gumója mellett levelei is fogyaszthatók, tölthetők, más kérdés, hogy ilyen példányhoz különösen nehéz hozzájutni.

Töltött karalábé (négyszemélyes adag)

Személyenként egy, 9-10 cm átmérőjű karalábét hámozok, kalapját levágom, belsejét kivájom (ami annyit jelent, hogy megkérem az asszonyt). Forró, enyhén sós-cukros vízben ressre főzöm, félreteszem. A leeső belsőt leveshez használhatom, de párolva a töltött ősanya mellé is adhatom. Elkészítem a tölteléket, ami feles arányban gomba- és húspép. A gombához elvileg bármi felhasználható, én tinóruból készítettem. 30 dkg gombát finomra aprítok, kis fej hagymán, 5 dkg vajon fonnyasztom, só, bors, némi citromlé társaságában párolom. Az esetleges folyadékot elpárologtatom, a végén evőkanál tejszínnel krémesítem. Ugyan nem tűnik bonyolultnak, de ezzel a folyamattal a hangzatos duxelle állt elő. Ami – ad definitionem – a vajas gombapép. Névadója nyilván francia, a XVII. századi d’Uxelles márki. Ismerős lehet a Wellington bélszín töltelékeként, hiába a legendás angol-francia szembenállás, a konyhában bármely ötlet jól jön… Folytatva a ténykedést, 25 dkg darált sertés lapockát kis fej hagymán, vajon kifehérítek, sóval, borssal ízesítek. Összekeverem tejbe áztatott, kicsavart zsemlével, 5 dkg, apróra vágott szalonnával, leheletnyi, kockázott, főtt sonkával. A végső ízt némi szerecsendióval állítom be. Egyesítem a gombás és a húsos masszát, majd megtöltöm a karalábét. Méretarányos tepsibe 1 dl csirkealaplevet, 5 dkg vajat dobok, erre ültetem a karalábét, 15 percig hőkezelem 180 fokos sütőben. Időnként locsolom. Közben összeütöm a mártást, amihez 3 dl csirke alaplevet harmadára sűrítek, majd 1-1 dl tejszínnel, tejföllel gazdagítom, a végén 5 dkg vajjal simítom, friss petrezselymet aprítok hozzá. Az összhatást némi, vajon langyosított vargányaszelettel teszem teljessé. Majdnem olyan jó lett, mint nagymamáé… Mindenképp könnyű fehér, a választás a Bolyki pince 2011-es sauvignon blanc-jára esett.

Töltött karalábé.

Alapötlet: nagymama és:

http://buvosszakacs.blog.hu/2012/05/29/primormamor

Susogó – születésnapi köszöntés helyett

Csaknem napra pontosan egy éve nyitott újra a Susogó étterem Pécsen. Az első vizitálás megörökítésre került a blogon is. Azóta többször megfordultunk itt, talán nem túlzás annak deklarálása, hogy a szokványos, vendég-vendéglős kapcsolatnál némiképp szorosabb viszony alakult ki. Kekecek ily módon vehetik a következő sorokat akár szubjektívnek is. Sokszor merengek azon, mitől nevezhetünk jónak egy éttermet. Az alapok persze egyértelműek. Együnk mindig, kiszámíthatóan jót, de nem ugyanazt és érezzük jól magunkat. Egyik megvalósítása sem könnyű, talán mégis a személyzet részéről hozzátett extra lehet az, ami egy éttermet kiemel a szürke átlagból. 

 Karaj, sárgaborsópüré, design elemek.

 A parány Susogós csapat már részint említésre került, mindössze egy személyi változás történt. Märcz Évi távoztával a Corsóból Karácsony Mesi érkezett. Hívhatnánk a macaronok királynőjének, de ezzel tál desszertjeit fosztanánk meg a kiválóság jelzőjétől. Merész, hétről-hétre megújuló kreációk ezek, melyekben megjelennek csípős (cayenne-i borsos vanília fagyi), fűszeres (bazsalikomos karamell) ízek is. Csak az biztos, desszertet mindig kell enni! 

 Mesi-féle szamócás.

Étel és bor harmóniáját sem lehet elégszer hangsúlyozni (itt kérek elnézést a nagymamáktól, már rég nem tartom be intelmüket, miszerint inni az étkezés végén kell…). A Susogós borkínálat akár komolynak is tekinthető, bár a hely nem elsősorban ettől méltó a borvendéglő titulusra. Ehhez kell Palkó Gábor, akit bízvást nevezhetünk az ország egyik legjobbjának, legyen szó akár a borok, akár az ételek ajánlásáról. 

Na, kérem, így kell sütni a Jakabot.

Mi is maradt ki? Ja, a konyha. Deák Lajos fellegvára ez. A koncepció világos, az alapanyag beszerzés útvonalai is viszonylag gyorsan kialakultak a hazai viszonyok nehézségei ellenére. A hetente változó téma akár naponta változó formában jelenik meg, a napi ajánlat táblán és az asztal mellé telepedve kártyán tekinthető meg. Leves, elő-, főétel, desszert választható, amit ma már régiós sajtválogatás is kiegészít. A fogások száma 3-7 között variálható, a nyitás óta változatlan árfekvéssel. 

Marhanyak, tök, vízi spárga.

Magamfajta amatőr nem boncolgat, nem ismertet molekuláris összetételt és a Maillard-reakcióval is csak távoli ismeretségben van. Viszont szeret hátradőlve falatozni, közben jó borokat kortyolni. Élvezni, amikor estenként rövid időre a séf, a cukrász is feltűnik az asztalnál. Meglátja a szemükben a csillanást az elismerő szóra – és felismeri, kérem, itt nem csak fakanállal főznek, hanem szívvel is. 

 Bárányfartő, sültpaprikás káposztával.

Az ételek ettől is sikerülnek kerekre. A húsok naturálisak, a köretek szinte sosem ismétlődnek. Miért is ismétlődnének, hiszen az ötletek tárháza kimeríthetetlen. Látszólag könnyed játék ez, de aki kicsit is belelát a főzés bugyraiba, tudhatja, mennyire magabiztos tudás és kretaivitás áll e mögött. 

Finnyásoknak csirkemell, krumplipüré a'la Lajos.

A ragadozók biztosan megtalálják a számításuk, a szinte standard mangalica mellett jóféle hazai hal mindig akad, gyakori vendég a szárnyas, nyúl, de kuriózummal is lehet számolni. Lásd kecske, vízi bivaly, bárány, marha (nem kivénhedt tehénről, marháról beszélek), kagylók. A köretek egy év alatt is bőven megtöltenének egy szakácskönyvet, a világbajnok rizottó mellett talán a gersli hagyta a legmélyebb nyomot. Zacskós sült krumplit viszont nem érdemes keresni. Egy szónak is egy a vége, a Susogó pillanatok alatt visszakerült a hazai gasztrotérképre. Cseppet sem érdemtelenül. Sok szem fog elkerekedni a Gault Millau őszi megjelenésekor…. Boldog szülinapot, Susogó!

Spárga búcsú

A szezon gyorsan lepörgött, szomorúságra azért nincs ok, talán végre tényleg beköszönt a nyár, gyümölcsökkel, zöldségekkel, gombákkal, hőség miatt fogyasztott könnyű rozékkal, reduktív fehérekkel. A spárgát a következő évadig (az egész évben hozzáférhető, méregdrága dél-amerikai változatokban nem hiszek) szívünkben őrizzük, két, gyümölcsös változattal állítva méltó emléket. Mert a spárga nagyszerűen megfér az ugyancsak szezonális virágzást élő eperrel (alias szamóca), a lassan ízes formájában hozzáférhető paradicsommal. Könnyű „levest”, előételt ért a kombináció.

                              

Szamócás paradicsomvíz spárgával (négyszemélyes adag)

A paradicsomvíz készítése csak első látásra tűnik macerának. A tavalyi ötletet némiképp továbbfejlesztve, az ízvilágot gazdagítva, a másfél kiló, aprított paradicsomhoz 30 dkg, darabolt epret vegyítettem, a mixturát enyhén sóztam, cukroztam, gézben felkötve egy éjszakát csepegtettem, a nedvtermelést a kémiára, gravitációra bízva. A levest hidegen tálaltam, némi eperrel, pirított (előtte ressre blansíroztam) spárga fejjel gazdagítottam. Pusztán kíváncsiságból (köszönet Bányai tanárnőnek az ezek szerint hatékony kémia oktatásért) olivaolajat cseppentettem tetejére, melyre még balzsamecetet is helyeztem. De csak az olajos és vizes fázis elkülönülésének demonstrálására. A leves persze ezek nélkül is finom, a nyár kopogtatásával bizton napirenden marad...

 Szamócás paradicsomvíz, tuning.

Szamócás spárga, ruccola ágyon (négyszemélyes adag, előétel)

A spárgát (egy csomag) zacskós módszerrel készítem. A ruccolát (két marék) meglocsolom 1-1 evőkanál méz, balzsamecet, 2 evőkanál olivaolaj keverékével, ráhalmozom a szamócát, spárgát, az öntet maradékát rájuk csorgatom. Éljen a spárga, szamóca harmónia, jövőre újra Veletek! 

Szamócás spárga.