2013. október 15., kedd

Rákszósz versus savanyú káposzta



Első hallásra zsigerien idegen alapanyagok. De a savanyát többszöri öblítéssel szelídítve, a rákszósz enyhe édeskéjével párosítva máris harmónia áll elő. Az alapötletet éttermi élmény adja, a procedúra kétségkívül macerás, de az állandó kóstolás katartikus, az ízek kialakulásának, teljesedésének szép példája. Rákunk ugyan már csak mutatóban, de a savanyú káposzta (nem a konzerv vecsési) máig megbízható – hellyel-közzel. Interpretáció következik. Kezdetnek kilónyi, méretes, egész tigrisrákot vásárolok, igyekszem eltekinteni fagyasztott voltától, valamint attól, hogy a 80 dkg rák mellé vettem 20 dkg fagyasztott vizet, fátylat borítok az aquakultúrában való nevelkedésre is. Lényeg a tisztítatlan, nyers változat, lássuk be, frissen nehezen hozzáférhető, némi lelki megnyugvás ez. A kiengedés lassan történjen, a meleg vízzel való locsolás nem elegáns, ráadásul a hús minőségén is sokat ront. A vásárcsarnokból szerzem be a fél kiló savanyú káposztát, 20 dkg-t elcsipegetek, a maradékot többször, alaposan átöblítem. Mészárlással kezdek, a rákok fejét letépem, a páncélt lefejtem, az állat domború részén bevágást ejtek, a bélcsatornát eltávolítom. A húst leitatom, felhasználásig a hűtőben pihentetem. Következik a legszebb feladat, a rákszósz előállítása.

Rákszósz

A páncélokat és fejeket tepsibe pakolom, néhány csepp oliva olajjal locsolom, 160 ºC-os sütőben 20 percig pirítom. Izgalmamat zöldségalap készítésével terelem el. 

 Megpirultak...

Ehhez kisméretű sonkahagymát, 5-5 dkg sárgarépát, szárzellert és póréhagymát aprítok, párolok, majd lapos evőkanál paradicsompürével vegyítek, néhány percig együtt rotyogtatom. Felöntöm 2 dl fehérborral (ha már tengeri, akkor sauvignon blanc, Nyakas pince) és 0,5 dl száraz vermuttal. Az alkohol gőzöket orrommal felszívom, teljes párolgásukig kevergetem az alapot. Vegyítem a rákpáncélt, fejeket, felöntöm 5 dl semleges alaplével (csirkét használtam). 20 percig, alig gyöngyözve forralom, majd jóféle, egészségügyi textil pelenkán átszűröm. A levet kóstolgatom, majd redukálok, azaz, nagyjából felére forralom – és persze kóstolgatom. Ismét mártásalapot készítek, kis fej salottából, gerezd fokhagymából, kisebb bocskorpaprikából, néhány szem, hámozott koktélparadicsomból, hintés pirospaprikával, némi sóval. Néhány percig forralom, majd hozzáöntöm a rákalaplevet. Összeforralom, pürésítem, áttöröm, némi tejszínnel krémesítem. A kóstolások a mennyiséget jelentősen redukálták, de így is megfelelő a volumen, melynek kétharmadát 10 percig rotyogtatom a káposztával, harmadát az alig grillezett rákokra és a tálalt káposztára locsolom. Snidlinggel díszítek. Tengeri étel révén kézenfekvő lenne a sauvignon blanc, de fajsúlyosabb fehér sem istenkáromlás. Elégedetten fogyasztom, a bőséges előkészületért maximális a kárpótlás.

Rákszósz, savanyúkáposzta.

2013. október 6., vasárnap

Sous vide – profi konyha a panelban. Jöhet a hús!



Valljuk be, a „tökéletes” tojás jó dolog, de botorság lenne itt megállni a sous vide kísérletezéssel. Remek esély, hogy gyümölcsök, zöldségek is készíthetők, de – persze csak a főzés vonatkozásában – a fantázia igazán a húsokra indul be. A sous vide húskészítés szépsége a kettősségből adódik. Vákuum alatt, vízfürdőben is a kémiát hívjuk segítségül, név szerint 70 °C már elég ahhoz, hogy a kollagén hosszú, összevissza csavarodott molekuláit – ez teszi rágóssá a húst – szétszaggassuk, létrehozva ezzel a zselatint. Ettől már baráti a rágási élmény, ráadásul az a jó tulajdonsága is meg van, hogy lehűléskor rácsosodva a húsban tartja a nedvességet. Azaz, nem helytálló az az elmélet, hogy a húst azért kell hirtelen sütni, hogy a pórusok összezáródásával megőrizze a nedvességet. Mégis ily módon érdemes, különösen igaz ez a sous vide húsok esetében. És itt jön a kettősség második fele. A pórusoknál némileg összetettebb dologról van szó. Kémia tudásom fénykorában is teljesen esélytelen lettem volna akár csak alapszinten modellezni a Maillard-reakciót (Louis-Camille Maillard kémikus írta le 1912-ben, a természetes fehérje szintézis tanulmányozása kapcsán). Némi vigaszul szolgál, hogy a keletkező, százas nagyságrendű molekulát ma sem ismerjük teljesen. Pedig mindennapos történésről van szó. Csúnyán mondva ez egy nem enzimatikus reakció bizonyos aminosavak és cukrok között, ami 140 ºC feletti hőmérsékleten kezdődik. De mindjárt érthetőbb, ha a folyamatot példákkal definiáljuk. Általa nyerjük a hús sütése során keletkező pörzsanyagokat, neki köszönhető a kenyérhéj, sütemények külső rétegének barnulása, a pörkölt kávészem szín- és illatvilága, de keletkezik a krumpli sütésekor is. Azaz, maga az ÍZ… Akkor használjuk a sous vide gépet, hívjuk segítségül a Maillard-reakciót és készítsünk bőrös kacsát…

Sous vide kacsacomb, padlizsánnal, céklával, kukoricával – Thomas Keller után szabadon

Thomas Keller a sóval infúzionálás, sóban pácolás terén letett egyet s mást az asztalra, bízzuk rá magunkat és nagyjából fél kilónyi durva tengeri sót vegyítsünk 20-30 szemes borssal, 3 babérlevéllel, 4-5 ág friss kakukkfűvel, 5 gerezd karikázott, lapított fokhagymával. Ágyazzunk bele négy pecsenyekacsa combot (előkészítve, de egészben, bőrrel, csonttal), majd tegyük a hűtőbe 6 órára. Ezt követően mossuk le róluk a cuccot, töröljük szárazra. A pácból mentsünk ki 4 ág kakukkfüvet, 1 babért, 2 gerezd fokhagymát, 10 szem borsot, szárogassuk le ezeket is, majd csomagoljuk őket gézbe. A gézt a combok és 20-30 dkg kacsazsír társaságában pakolhatjuk is a vákuum zacskóba, már csak a levegő kiszívása marad. A sous vide 82 fokos, a hőkezelés ideje 8 óra. Szobahőmérsékleten kézmelegre hűtöm, a combokat leszárogatom. Az ízületnél szétválasztom az alsó- és felsőcombot, utóbbiból kiemelem a csontot. Jelen állapotban a hűtőben 3-4 napig eltartható. Tálalás előtt grillserpenyőben rápirítok (azaz előhozom a Maillard-reakciónak köszönhető ízvilágot). A pirítás végére készül el a panko morzsában rántott padlizsán, az előfőzött, körbepirított csöves kukorica és a cékla. Utóbbihoz bébit használok, melyet balzsamecet, néhány csepp méz, só, bors társaságában alufóliába csomagolok, sütőben 35 percig kezelem, majd hámozom. A bébicékla levelének főerét is felhasználom, a gumóhoz hasonlóan járok el vele. A kompozícióra némi pirított szezámot szórok. Már csak a tálalás, Keller Tamás és a sous vide istenítése és az evés marad…

 Sous vide kacsa.

2013. szeptember 30., hétfő

Sous vide – profi konyha a panelban. Az alapok.



A panelkonyha erős gátak közé szorítja a hobbiszakács lehetőségeit. A gép-, alapanyag- és edény park csak dagad, a legkisebb helyre is befészkelődik. A nemet mondás ideje rég eljött. A szív vérzik az elvesztegetett lehetőségek láttán, majd egy augusztusi nap kivirágzik. Kivirágzik, mert kölcsön sous vide berendezés áll a házhoz. A konyha pillanatok alatt átrendeződik, hely teremtődik, ahova óvatosan beágyazódik az egyelőre csak átmeneti vendég. A látogató neve alapján a francia eredet nem kétséges, szó szerinti fordításban „ vákuum alatt”. Mint minden nagy ötlet, ez is pofon egyszerű, elterjedésében ráadásul a racionalitás is jelentős szerepet játszik. Amikor egy ételt készítünk, pusztán hőt akarunk közölni vele. Nem a külső átmelegítése a cél, a belső – maghőmérséklet – optimális készültségére törekszünk. A levegő nem rossz hővezető, de van nála jobb. Mégpedig a  víz. A befogadására alkalmas kádat nem különösebb hókuszpókusz összebarkácsolni, mindössze egy precízen szabályozható fűtőszál, egy időzítő szerkezet, a deluxe verziónál, nagy kád esetén vízforgató szükségeltetik. A szabályozott hőközlésnek megfelelően a maghőmérséklet elérése gyerekjáték, az étel túl-, vagy alulkészültségének esélye minimális. Az alacsony hőmérsékletnek köszönhető az elterjedés egyik racionális érve. A sous vide alapjai már az 1700-as évek végétől ismertek, a XX. század hatvanas éveiben a modern adaptáció is kialakult, az éttermi használatba mégis csak 1974-ben került be. Georges Pralus, véste be nevét az annaleszekbe, akit a Troisgos étterem (nem kispálya, az idők hajnala óta 3 csillagos francia) hívott segítségül, mert az épp aktuális világválságban soknak találtak a súlyveszteséget a libamáj sütése kapcsán. Vákuumban, alacsony hőmérsékleten a veszteség minimális, gyors rápirítás után a vendég máris elégedetten távozik. Rögtön kínálkozik a másik előny is. A sous vide technikával készült ételek csak majdnem konyhakészek, több napig eltarthatók, rendeléskor pár perc alatt tányérra kerülhetnek (itt alakul ki a végleges íz, a húsok esetében kár lenne kihagyni a Maillard-reakciót, amit rápirítással lehet elérni). Némiképp vonzóbb, mint a mirelit, zacskós, vagy sokadszor újramelegített vonal… A módszer egyszerűsége ellenére a lehetőségek tárháza óriási, akár a hőmérséklettel, akár az idővel játszunk. Az elmúlt években könyvek tucatjai jelentek meg, ételek kreálódtak, nem túlzás forradalomról beszélni. A bibliák nem olcsók, de két könyvet mindenképp ki kell emelni. A nemrég a világ legjobb éttermének választott El Celler de Can Roca egyik testvére, Joan által jegyzett Sous-Vide Cuisine mellett Thomas Keller (néhány csillagos éttermet gründol a tengeren túl) Under Pressure című eposzát. Szerzői jogok ide, vagy oda, egyiküket kalóz módszerekkel le lehet tölteni a netről... Megfelelő zacskó, vákuum gép, némi ötlet és indulhat a kaland. A gyorstalpaló végén, a főzés előtt, szummázásul előveszünk egy tojást, ami a technika talán legjobb szemléltető eszköze. A lényeg megértéséhez elég annyi, hogy a fehérje szárazanyag tartalmának nagy része valóban fehérje, mégpedig albuminok, globulinok és mucin. Ezek 62-63 ºC-on kezdenek szilárdulni, szemben a foszfor tartalmú fehérjék mellett zsírokat is tartalmazó sárgájával, ahol ez a folyamat 65 ºkörül kezdődik, a teljes szilárdulás pedig csak 72 ºC-on következik be. A nagy ínyencek az ideális hőfokot 62,5 ºC-nak adják meg, a főzési idő 60-70 perc. Főzzük meg a „tökéletes” tojást!

 Tojásos lecsó.


„Tojásos lecsó”

Befűtök a sous vide-ba, 70 perc alatt „tökéletes tojást főzök. Sült paprikát készítek, az oregánót ezúttal elhagyom. 180 ºC-ra melegített sütőben olivával locsolt, sózott, borsozott koktélparadicsomot készítek, a langyosított paprikára tálalom a paradicsomot, tojást, utóbbira némi sót hintek. Fogyasztok. 


 
Rákkal, polentával.

Polentás rák „tökéletes” tojással

Sűrűbb polentát főzök, kihűtöm, szeletre vágom, rápirítok. Ruccola, párolt spenót társaságában tálalom, „feltétnek” sous vide tojás, pirított garnéla kerül mellé.

2013. szeptember 24., kedd

A specli megdicsőülése és az alternatív gombapörkölt.



A némiképp lesajnálóan hangzó, kicsinyítőnek imponáló szó egy sváb, tuningolt nokedliszerűséget takar, amit előételként, köretként is fogyaszthatunk. A nokedlitől három, alapvető dologban tér el. Víz helyett tejföllel készül, a tésztát alaposan kidolgozzuk, speciális (mondhatni specli) szaggatóval készítjük. Az eltérés drámai, a könnyű, ízletes tésztát némi lepirítással tovább javíthatjuk. Ismertsége meglehetősen szegényes, jómagam a Susogó étteremben találkoztam vele, anno Huszár Krisztián is készítette a MÁK-ban. Pedig az étel maga a fine dining nokedli, érdemes kipróbálni, otthoni körülmények közt is nagyszerűen működik.

 Specli nyomó.

Specli

Személyenként egy egész tojást, tojásonként 1 dl tejfölt sóval, borssal, kézi robotgéppel – mazochisták fakanalat is használhatnak – összedolgozok. Elkezdem adagolni a lisztet, tojásonként nagyjából 10 dekával lehet számolni. Az állag akkor megfelelő, ha a dagasztókarra feltekeredik. Specli nyomóval (a krumplinyomóénál némileg nagyobb likak szükségeltetnek) forrásban lévő vízbe nyomom, lényeg, hogy a nyomó alja érjen a vízbe, így állnak elő hosszú szálak. Ha kifőtt, hideg vízzel leöblítem, kevés olajban lepirítom, a végén személyenként még 1 dl tejfölt adok hozzá. Gombapörkölttel tálalom.

Alternatív szegfűgomba pörkölt (kétszemélyes adag)

Két evőkanál vajat olvasztok, benne csíkra vágott salottát üvegesítek. 30 dkg szegfűgombát dobok rá, sózom, borsozom. Nagy felületű serpenyővel dolgozom, a gomba inkább süljön, mint főjön. Néhány perc alatt kész, a tűzről lehúzom, késhegynyi füstölt paprikával bolondítom, friss petrezselyemmel illetem. Megeszem.

Speclis gombapörkölt.

2013. szeptember 22., vasárnap

Ötletelés trópusi gyümölcsökkel



Lokalitás okán a hazai egzotikus gyümölcspiacot kevéssé ismerem, a pécsi tapasztalatok pedig messze nem kedvezőek. A multik polcain ugyan állandó vendégek bizonyos fajaik, köszönő viszonyban azonban a legritkább esetben vannak egy érett gyümölccsel. Egy rövid bécsi turnénak köszönhetően passion fruit és mangosztán állt a házhoz. Az éhes szájaktól néhány darabot megmentve születtek az alábbi receptek. A passion fruit (passiógyümölcs, nevét jezsuita szerzetesektől nyerte, a virág kereszt alakja után) Dél-Amerikából terjedt el, ma már a Távol-keleten, Új-Zélandon is termesztik. A kemény termést átvágva érünk az apró magokkal tarkított, sárgás, lédús, édes-savanykás belsőhöz. Édességek mellett szinte kínálja magát halakhoz. A mangosztán (mangosteen) Délkelet-Ázsiából származik, termesztik Kolumbiában, Indiában is. A tojásnyi gyümölcs kemény külsejét fáradtságos munkával lefejtve juthatunk a belsejében található, 5-6, fehér, babnyi, lédús terméshez. Édeskés, némileg a licsire hajazó íze akár halakkal is működhet… A receptek közreadása előtt már csak a ceviche fogalmát kell tisztázni. Peruból eredeztethető, a halak főzés nélküli tartósítására szolgál. Egyszerű kémia az egész, a hal savas közegben denaturálódik, a nedvesség kivonásával a hús „megfő”.
                                     
Lazac ceviche mangosztánnal (4 személyes adag)

20 dkg lazacfilét hajszálvékonyra szeletelek. Összeállítom a ceviche-t a mangosztán átpasszírozott levéből, 1 lime facsarékból, kis gerezd, aprított fokhagymából, némi petrezselyemmel, néhány karika friss chilivel. Az öntettel beborítom a halszeleteket, 20 percre hűtőbe teszem. Tálaláskor sózom, zöldhagymával, petrezselyemmel díszítem. Barnakenyérrel, galambbeggyel, öntettel előételként használom és megeszem. 

 Lazac ceviche, mangosztán.


 Lazafilé passió szósszal (kétszemélyes adag)

Evőkanálnyi vajat, olivaolajat hevítek, bennük két szál, karikázott zöldhagymát izzasztok. Evőkanál barnacukrot keverek hozzá, amint oldódott, jöhet egy passió gyümölcs kikapart belseje. Az ízt csipet sóval állítom be, némi tejszínnel krémesítem, friss petrezselyemmel ízesítem, lehúzom a tűzről. Felét a frissen sütött bőrös lazasfilékre kanalazom, a maradékba 15 dkg főtt tésztát forgatok, tálalok. Az általam ismert borok közül nem kérdés a választás. A sauvignon blanc újvilági csúcsáról, Új-Zélandról, Marlboroughból származó Fernway (Metroban elérhető) az átlag sauvignon blanc jelek mellett illatában, ízében is hordozza a passiót, tökéletes harmónia… Már csak a következő gyümölcs szállítmányt kell kivárni :-(

Lazacderék, passióban fürödve.

2013. szeptember 4., szerda

És idén is lett padlizsános poszt….



Padlizsán már a blog felvirágzásakor is terítéken volt, de az imádat változatlan, a recept tárház pedig kifogyhatatlan. Szokás szerint némi okosságot is igyekszem csepegtetni. Aki a név alapján arab beütésre gondol, nem téved. Egészen az emberiség gyökereiig vissza lehet ásni, hiszen az arab badinjan a perzsa badin-gan, szanszkrit vatin-ganah mutációja (a francia aubergine is innen eredeztethető). Tudva lévő, hogy az arab portya nem mindig korlátozódott az USA légi járataira, előfordultak ők hosszú ideig a Földközi-tenger medencéjében, egyik áldásos örökségük a padlizsán. Egyre inkább kopó régies magyar elnevezése a törökparadicsom, nagy fantázia nem kell hozzá, hogy hazai elterjedését hova vezessük. Tőlünk nyugatra a hódítás nem volt ilyen drasztikus, a máig használt tojásgyümölcs (eggplant) a XVIII. századi verziókat örökíti meg, márpedig azok fehérek, vagy sárgák, tojás alakúak voltak. Summa summarum, a legfinomabb zöldségek közt dobogós helyezése vitathatatlan, a mediterrán fantázia pedig végtelen, demonstrálása két recepttel történik.

Pasta alla norma (helyesen pasta alla Norma) négyszemélyes adag

Senki ne higgye, hogy a szicíliaiak annyira botor lelkek, hogy egy tésztát a normális jelzővel illetnek. A történet ennél sokkal szebb, a XIX. századi zeneszerző, Bellini Norma című operája ihlette. Bellini Szicília, Catania szülötte, az étel tiszteletére neveződött el. Mint minden, kevés hozzávalóval készülő étel esetében, az alapanyagok minősége itt is esszenciális. Friss paradicsomból, nyári padlizsánból érdemes készíteni, a tészta lehet száraz is.

Ott a cirmos.

Két padlizsánt (az egyik a végre a Vásárcsarnokban is fellelhető cirmos fajta) héjastól ujjnyi kockákra vágok. Némi oliva olajon megpirítom – ha szükséges, az olajat pótolom, a padlizsán közismert olaj szivattyú -, friss ( szélsőséges esetben szárított ) oregánót szórok rá. Amint a kívánt színhatás létrejött, némi friss chilit, 4 gerezd, vékonyra szelt fokhagymát adagolok. Néhány csepp balzsamecet után jöhet fél kg, hámozott, aprított paradicsom. 15 percig rotyog, sózom, borsozom, maréknyi, aprított, friss bazsalikommal bolondítom. Mostanra fő ki a 30 dkg spagetti, amit, merőkanálnyi főzővízzel együtt a szószhoz vegyítek. Az étel kruciális tartozéka a sózott ricotta – lenne – megfelelő minőség hiányában 10 dkg frissen reszelt parmezánt dolgozok bele, majd tálalok, bazsalikommal díszítek, fogyasztok. Reduktív fehéret is iszom

 
Normális tészta.

Caponata (négyszemélyes adag)

A mediterrán a padlizsános ragut számos formában fejlesztette ki, nem tévedés a hazai padlizsános lecsót sem idesorolni. A déli Itália kapri- és olajbogyóval, paradicsommal ízesít. Önmagában előétel, de köretnek is megfelel.

Két padlizsánt héjastól kockázok, forró oliva olajon, friss (esetleg szárított) oregánó, só társaságában 5 percig pirítok. Kerül hozzá kis fej, kockázott salotta, két gerezd, vékonyra szelt fokhagyma, 2 evőkanál, kinyomkodott, aprított kapribogyó, marék zöld olajbogyó, pár csepp fehér balzsamecet. Az ecet elpárolgása után hozzáadok 30 dkg aprított, hámozott paradicsomot, további 15 percig rotyogtatom. Tálalás előtt kóstolom, ha kell, sózom. Tetejét oliva olajjal locsolom, aprított petrezselyemmel, pirított mandulával díszítem. Durbincs filét sütök mellé. Testesebb fehérbor sem szentségtörés. 

Caponata, durbincs filé.

2013. augusztus 20., kedd

A mellőzött tőkehal



Történt pedig, hogy a Metro ördöghal akciót hirdetett. A lehetőség csábító, rendszeresen nem forgalmazzák, végre lecsaphatok rá friss változatban. Az akció első napján érkezvén némi megdöbbenéssel fogadtam, miszerint a teljes készletet felvásárolták. Sajnos, a következő szállítmánnyal is így jártam…. Lényegében kínomban esett a választás a tőkehal filére. Némileg lesajnált hal őkelme, talán a szocialista érában hozzáférhető, meglehetősen gyenge minőségű, konzerv tőkehalmájnak betudhatóan, amit jó szándékú szülők etettek velünk, kvázi csukamájolaj helyett. Tőkehalból készülnek a változatos minőségű halrudak is, lásd Iglo kapitány. Pedig ennél azért többet tud a jószág… Neve egy tükörfordítás eredménye, a német Stockfish nyomán. A Stock (tőke) a hal szárítására szolgáló állványokat jelöli. A hal jelentősége az európai élelmezésben máig jelentős. Két elterjedt fajta fordul elő, az atlanti és a csendes-óceáni. Előbbi a hidegebb vizeket kedveli, európai elterjedése döntően a Balti- és Északi-tengerhez köthető. Sajnálatos, hogy a túlhalászásnak és éghajlatváltozásnak köszönhetően az egész atlanti és európai populáció száma drámaian csökken. Pedig az európai étkezési szokásokra, a felfedezések korára gyakorolt hatását bátran nevezhetjük drámainak. A hal sózásos tartósítását már a vikingek is alkalmazták, a módszer egyszerű, a jeges vízből kifogott halat a hajón belezték, filézték, a tengerparton szárították a hideg, sós szélben, jellemzően február és május között. A beton keménységűre száradt hal lényegében korlátlan ideig eláll, Kolombusz emberei is ezzel voltak kénytelenek táplálkozni. Persze nem a száraz haldarabok rágcsálását kell elképzelnünk, vízbe áztatva (1-10 nap!) visszapuhul, így válik fogyaszthatóvá. Az, hogy a kikötők környékén a szárított tőkehal elterjedt, még érthető, de a keresztény világban máig tartó térhódítását másnak is köszönheti. Bizony, a vallás környékén kell kapisgálnunk… Az 1545-ben kezdődött, megszakításokkal 18 évig tartó, III. Pál nevével fémjelzett tridenti zsinat a „bűnös”. A reformáció ellen összehívott hacacáré egyik döntése a böjti napok számának megemelése volt. Márpedig ilyenkor húst nem, halat ellenben lehet fogyasztani. Összeesküvés elméletet feltételezők bizonyosan nem lepődnek meg annak hallatán, hogy a szárított tőkehal ily módon való felhasználását a norvég püspök javasolta. Ja, kérem, a kereskedelmi érdekek már akkor is működtek. Ezen történet mai napig gyakorolt hatását bizonyítja, hogy a halban gazdag Itália a norvég szárított tőkehal mennyiség 92%-át vásárolja fel, a mediterráneumban pedig szinte mindenhol találkozhatunk ezzel az alapanyaggal. Az olaszok stokafissiónak, a spanyolok, portugálok bacalaónak, a franciák moruenak nevezik. A portugálok több, mint 1500 módon készítik, a brandade (a kiáztatott, abált tőkehalat olivaolajjal, langyos tejjel, blansírozott fokhagymával összedolgozva) pedig a Földközi-tenger teljes nyugati medencéjében elterjedt. A szárított változatot meghagyva a délieknek készítsük el a friss filét! Alapelv a „nem túlbonyolítani”, hiszen a tőkehal nem egy ízbomba, a hangsúlyt célszerű a kísérőanyagokra koncentrálni.

Tőkehal tésztában, filéjével

Zacskónyi levelestésztát (saját gyártástól óvakodván nekem a Tante Fanny friss levelese tökéletesen bevált) szétterítek, vajjal kenegetek. Fél kg friss, vagy forrázott, fagyasztott spenótot vajon, fokhagymával, só, bors, frissen reszelt szerecsendió kíséretében párolok. Amint kihűlt, a tésztára terítem, következik 25 dkg kockázott tőkehal, 10 dkg durvára reszelt száraz mozzarella. A tésztát feltekerem, tetejét tojássárgával, vagy olvasztott vajjal kenegetem, szezámmaggal szórom. Középmeleg (180 ºC sütőben aranybarnulásig készítem. Személyenként 15-20 dkg-s halfilét sütök, a túlkészültségtől óvakodva, a hal húsa szétesésre hajlamos. Köretként párolt spenót, vinaigrettes paradicsom jár mellé. Sauvignon blanc mellett rajnai rizlinget, vagy rosét is el tudok képzelni. Most már elmondhatom magamról, tőkésítettem…


Tőkehal tésztában, filével.