A caprese a talján zászló színeiben pompázó frenetikus
- bár talán picit elcsépelt - előétel (antipasto). Veséztem már a blogon, elkészítésének értelme csak nyáron
van, napérlelte paradicsommal működik, alapvető a jó olaj és a bivalytejes
mozzarella. Jobb, rosszabb változatait minden olaszos – vagy magát annak valló
– étterem kínálja. Merészet gondolva a paradicsomot paradicsomvízre cseréltem,
előre is elnézést az ortodoxoktól.
Caprese, paradicsomvízzel
A paradicsomvíz a gravitáción és az ozmózison alapuló
képződmény. Nincs más tennivaló, mint 1 kg, lédús paradicsomot kockázni, textil
pelenkába pakolni, csipet sót, barnacukrot dobni rá, majd fellógatni.
Így lógatok én:-)
Egy
éjszaka alatt kicsepeg a majdnem víztiszta lé, amit célszerű ismét átszűrni,
így tényleg áttetsző folyadékot, a paradicsom kvintesszenciáját kapjuk. A
tálalás szabadon választott, a lé tetejére néhány csepp olivaolaj, frissen
őrölt bors kerül. Díszítőelem (elvégre caprese készül) a pálcikára tűzött
bazsalikomlevél, paradicsom és mozzarella. A semleges kinézetű folyadék becsapós, a
paradicsom ízvilág koncentráltan jelenik meg, tessék csepegtetni!!!
Majdnem originál caprese:-)
Kétségkívül
kevéssé kiadós, a kilónyi lédús paradicsomból kb. 2 dl nyerhető. De
elkészültével majdnem molekuláris gasztronómusnak képzelhetjük magunkat.
Paradicsomvíz: : http://buvosszakacs.blog.hu/2008/01/25/paradicsomviz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése