Induljunk ki abból, hogy a gomba, mint kategória lehet, hogy
a bolti csiperkénél kezdődik, de az talán nem titok, hogy a barna csiperkénél semmiképp sem ér véget. A multiknál fellelhető azért laska is, sőt – technika,
te csodálatos – ma már shitake, shimei, ördögszekér is tenyészthető, mi több,
megvásárolható. Valljuk azért meg, egy valamennyire is tisztességes gombakedvelőben
az adrenalin igazán az erdei verzióktól kezd el termelődni, bombasztikus hatás
pedig valahol a róka-, szegfű, vargánya látványánál kezdődik. Vásárlás közben
pedig elbeszélget, kapcsolatokat épít – persze, csak ha ő maga néhány kukacos
galambgomba, vagy őzláb felkutatásánál többre nem képes – és bízik a csodában. Ami
a nagy számok törvénye alapján néha bekövetkezik. Előkerül egy-egy
szarvasgomba, vagy véletlenül belepótlunk a császárgalócába. Mert utóbbiba ma
már csak belebotlani lehet, hiszen alig egy éve, a 2013. szeptember 25-én megjelent
Magyar Közlöny védettnek nyilvánította. Vagy külföldről beszerezni. A gomba már
nevével predesztinál, a „császár” jelzőt tudományosan is őrzi (Amanita
caesarea). A római császárok kedvelt csemegéje volt, gyógyszerként is számon
tartották. Iuvenalis rögzíti az egyik legbolondabb, de talán legszerethetőbb
császár, Claudius kapcsán: „Alja barátainak csupa kétes gomba kerül fel;
úrgombát eszik ő, mint Claudius egykor, amíg nem adta fel asszonya azt, amely
után nem evett soha többet.” Az úrgomba a császárgombával egyenlő, Claudius
halálát pedig sokan gombamérgezésnek tulajdonítják, amiben valószínűsíthető
szerepet játszott felesége, Agrippa. A gomba népies neve - tojásgomba - már kevésbé hízelgő,
viszont találó, a fiatal példányok ugyanis kísértetiesen hasonlítanak egy
tojásra. A gomba a Földközi-tenger térségében elterjedt, az olaszok egyenesen
megőrülnek érte, felénk sajnos egyre ritkább. Abban a legtöbb ínyenc egyetért,
hogy nyersen a legfinomabb.
Császárcarpaccio
A gombát hajszálvékonyra szelem, dekor módon tányérra
pakolom, sózom, borsozom, minőségi olivával locsolom, lehelet szarvasgombát
reszelek a tetejére, meghintem petrezselyemmel.
Carpaccio.
Császárgomba spagettivel (pasta con amanita caesarea)
Spagettit olivaolajba forgatok, vékonyra szelt császárgombát,
petrezselymet adok hozzá, sózom, borsozom, tetejére szarvasgombát reszelek.
Császár spagetti.
A gomba roppanós állaga, enyhén fűszeres, friss íze valóban
páratlan élmény, Claudius mégsem volt hülyegyerek… A sors fintora, hogy a talán
soha vissza nem térő alkalmat fényképezőnket nélkülözve éltük meg, a gyengébb
képminőség a Nikon alacsonyabb kategóriájú gépeiről állít ki kétes
bizonyítványt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése